Tizenkét vers udvari stílusban, Quan Deyu, 玉台体十二首, 权德舆
玉台体十二首 Yù tái tǐ shí'èr shǒu
权德舆 759-818 quán dé yú
Tizenkét vers udvari stílusban
其一
鸾啼兰已红，见出凤城东。luán tí lán yǐ hóng, jiàn chū fèng chéng dōng.
粉汗宜斜日，衣香逐上风。Fěn hàn yí xié rì, yī xiāng zhú shàngfēng.
情来不自觉，暗驻五花骢。Qíng lái bu zìjué, àn zhù wǔ huā cōng.
1
Sír a tűzmadár, vörös az orchidea; Keleten elterül Főnixnek városa.
Púderen izzadtság csillan a napfényben; Ruhája illata követi a szélben.
Háborognak érzései öntudatlan; Mert megállt lovával valaki titokban.
其二
婵娟二八正娇羞，日暮相逢南陌头。chánjuān èrbā zhèng jiāoxiū, rìmù xiāngféng nán mò tóu.
试问佳期不肯道，落花深处指青楼。Shìwèn jiāqí bù kěn dào, luòhuā shēn chù zhǐ qīnglóu.
2
Szép a leány, épp tizenhat, félénk még nagyon; Alkonyatkor találkoznak a déli-úton.
Kérdi, mikor tér majd vissza, de választ nem kap; Mélybe hulló virágok, a ház felé mutat.
其三
隐映罗衫薄，轻盈玉腕圆。yǐn yìng luó shān báo, qīngyíng yù wàn yuán.
相逢不肯语，微笑画屏前。Xiāngféng bù kěn yǔ, wéixiào huàpíng qián.
3
Elrejti őt vékonyka selyemruhája; Gömbölyded és elegáns jáde-csuklója.
Mikor összefutnak, már meg nem szólalna; Csak halovány mosolyt erőltet arcára.
其四
知向辽东去，由来几许愁。zhī xiàng liáodōng qù, yóulái jǐxǔ chóu.
破颜君莫怪，娇小不禁羞。Pò yán jūn mò guài, jiāoxiǎo bùjīn xiū.
4
Elindul már Liaodong felé, jól tudja; Minden aggodalmának ez a fő oka.
Hogy boldognak tetteti magát, nem csoda; Mi mást tehetne egy szégyellős leányka.
其五
楼上吹箫罢，闺中刺绣阑。Lóu shàng chuī xiāo bà, guī zhōng cìxiù lán.
佳期不可见，尽日泪潺潺。Jiāqí bù kějiàn, jǐn rì lèi chánchán.
5
Az emeleten elhallgat a fuvola; Szobájában hímezget csak megfáradva.
Esküvője napját előre nem látja; Egész nap hallatszik könnye csobogása.
其六
泪尽珊瑚枕，魂销玳瑁床。lèi jǐn shānhú zhěn, hún xiāo dàimào chuáng.
罗衣不忍著，羞见绣鸳鸯。Luó yī bùrěnzhe, xiū jiàn xiù yuānyāng.
6
Könnye felszáradt a korall-párnájáról; Szelleme, de messze jár teknős-ágyától!
Selyemruhácskáját nem bírja viselni; Hímes mandarinkacsák: rá sem bír nézni.
其七
君去期花时，花时君不至。jūn qù qī huā shí, huā shí jūn bù zhì.
檐前双燕飞，落妾相思泪。Yán qián shuāng yàn fēi, luò qiè xiāngsī lèi.
7
Virágzáskor indult útnak az ő ura; És virágzás alatt nem tért ő még vissza.
Az eresz előtt most már két fecske repül; Szomorú leányka arca fel nem derül.
其八
空闺灭烛后，罗幌独眠时。kōng guī miè zhú hòu, luó huǎng dú mián shí.
泪尽肠欲断，心知人不知。Lèi jǐn cháng yù duàn, xīn zhīrén bùzhī.
8
Kialszik a gyertya üres szobájában; Selyem függöny mögött fekszik magányosan.
Könnye egyre csordul, szíve majd megszakad; amit a szívében rejt, más nem tudja azt.
其九
秋风一夜至，吹尽后庭花。qiūfēng yīyè zhì, chuī jǐn hòu tíng huā.
莫作经时别，西邻是宋家。Mò zuò jīng shí bié, xī lín shì sòng jiā.
9
Egyik éjjel az őszi szél megérkezett; tépte a fákról a virágot, levelet.
Nem jó ily' sokáig egymástól távolban; Szomszédjának – Songnak – már családja is van!
其十
独自披衣坐，更深月露寒。Dúzì pī yī zuò, gēngshēn yuè lù hán.
隔帘肠欲断，争敢下阶看。Gé lián cháng yù duàn, zhēng gǎn xià jiē kàn.
10
Egyedül üldögél szétnyílt ruhájában; Egyre mélyebb a Hold, egyre hidegebb van.
Gyöngyfüggönye mögött, szíve majd megszakad; Lesne utána, de érzi, hogy nem szabad.
其十一
昨夜裙带解，今朝蟢子飞。zuóyè qúndài jiě, jīnzhāo xǐ zǐ fēi.
铅华不可弃，莫是藁砧归。Qiān huá bùkě qì, mò shì gǎo zhēn guī.
11
Tegnap este szoknya-öve kioldódott; Jó jel: ma egy hosszúlábú pókot látott.
Arcfestéket, rúzst el hogyan is dobhatna?; Mi van, ha szerelme éppen hazatér ma?
其十二
万里行人至，深闺夜未眠。wàn lǐ háng rén zhì, shēnguī yè wèi mián.
双眉灯下扫，不待镜台前。Shuāng méi dēng xià sǎo, bùdài jìng tái qián.
12
Több száz mérföldről a vándor már úton van; Ő sem tud aludni csendes szobájában.
Szemöldökét festi lámpás sugarába; Tükrös asztalnál többé nem vár hiába.
A tizenegyedik versszak meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=qDYxTheTaVQ&ab_channel=%E9%97%B2%E6%95%A3%E4%BA%BA
Ezt a verset sehol nem találni meg az interneten teljes egészében lefordítva. Legjellemzőbb, hogy a tizenegyedik versszakot fordítják le. Sőt, még kínai jegyzetek sem tartoztak hozzá sehol, így többször kértem a tanárnőm tanácsát, hogy mit is jelent az egész vers egyben, vagy egy-egy részlet. Egy angol nyelvű oldalon azt olvastam, hogy ezeknek a verseknek meglehetősen pikáns érzetük van, ha egy férfi olvasó olvassa, de a tanárnőm szerint, ez nem igaz. Ő szerinte, egy magányos fiatal lányról szól, akinek az udvarlója elutazott valahová, és ő pedig várja vissza.
A tizenegyedik versszak a fordulat a versben, amikor végre jó előjelek jönnek, a fiatal lányka újra bízni kezd abban, hogy mégis visszatér a kedvese. Ilyen kedvező jel, ha valakinek a szoknyája öve magától kioldódik, vagy - akár Magyarországon - pókot lát. Az utolsó versszakban pedig be is bizonyosodik, hogy a jó jelek igaznak bizonyulnak, mert a szerelméről hír érkezik, hogy úton van hazafelé.
箫 (xiāo): fuvola, amelyet függőleges irányban fújnak (lásd. hangszerek fül).
鸳鸯 (yuānyāng) Mandarinkacsa-pár: ez a kacsafaj egész életre választ párt. A lánynak fáj néznie a köntösére hímzett madarakat, mert egyedül van, párja nélkül.
