宿建德江

孟浩然 (689/91 – 740)

移舟泊烟渚，日暮客愁新。

野旷天低树，江清月近人。

Sù Jiàndé jiāng

Mèng Hàorán (689/91 – 740)

Yí zhōu pō yān zhǔ, rìmù kè chóu xīn.

Yě kuàng tiān dī shù, jiāng qīng yuè jìn rén.

Szállás a Jiande-folyónál

Meng Haoran (689/91-740)

Kiköt a csónak egy ködös homokparton;

Lenyugszik a Nap, bennem új aggodalom.

Széles a vadon, az égig érnek a fák;

Tiszta a folyó, és közel a holdvilág.

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=faPfm5gQ0r0&ab_channel=qingshengzhang

建德江 Jiàndé jiāng: folyó neve. A mai Xin'an (新安)folyó egyik szakaszára utal, ami a mai Zhejiang (浙江) nyugati részén folyik át. A költő ide vonult vissza. 

A vers korábbi változata Weöres Sándor fordításában: 

Este a Csien-Tö folyón

Meng Hao-Zsan

Csónakkal értünk ködlepte szirtre,

napnyugta hajlik vándor szivünkre,

a puszta égbolt a fákra lankad,

a hold lehorgad emberközelre. 

Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 30.old.

A vers korábbi változata Kosztolányi Dezső fordításában: 

Éjszakai horgonyzás a Csien-te folyón

Meng Hao-Zsan

Mig a ködös révben hajóm leng mint kisértet,

gondolkodom arról, ami valaha volt...

Mily nagy volt a világ, a fák az égig értek

s a fényes vízre mily közel hajolt a hold. 

Forrás: Kínai és japán költők, Sziget Könyvkiadó, Budapest, 1999. 33.old.