溪居

柳宗元 (773-819)

久为簪组累，幸此南夷谪。

闲依农圃邻，偶似山林客。

晓耕翻露草，夜榜响溪石。

来往不逢人，长歌楚天碧。

Xī jū

Liǔ Zōngyuán

 jiǔ wèi zān zǔ lèi, xìng cǐ nán yí zhé.

Xián yī nóng pǔ lín, ǒu shì shānlín kè.

Xiǎo gēng fān lùcǎo, yè bǎng xiǎng xī shí.

Láiwǎng bù féng rén, cháng gē chǔ tiān bì.

Patakparti ház

Liu Zongyuan (773-819)

Viseltem hivatali hajtűt sokáig, Déli-vadonba száműztek szerencsémre.

Nyugalom. Szomszédomban kertek és tanyák, Mintha lennék hegyek-erdők remetéje.

Hajnalban forgatom a harmatos gyomot, Éjjel evezőm kelt zajt a patak kövén.

Járok-kelek, nem találkozom senkivel, Dalolva Chu-ege zölden borul fölém.

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=YbRsfANpTSk&ab_channel=qingshengzhang

A vers korábbi változata Kosztolányi Dezső fordításában: 

A folyó mellett

Liu Cung-Jüan

Hordtam soká taláromat és hivatalnok-kalapom.

Beh jó, hogy most száműzve itt a déli pusztákon lakom.

Szomszédjaim földmívelők, szelid parasztok, aratók,

mig nem mulik el a napom, erdők vendég maradok. 

Hajnalba harmatos rögön vezetgetem gyarló ekém,

estente kis halászbárkám ingó deszkáin lengek én. 

Így élek ismeretlenül, gondolva jókat szépeket,

egy hosszú verset dúdolok és bámulom a kék eget. 

Forrás: Kínai és japán költők, Sziget Könyvkiadó, Budapest, 1999. 95.old.