如梦令

李清照 (1084-1155)

常记溪亭日暮，沉醉不知归路。

兴尽晚回舟，误入藕花深处。

争渡，争渡，

惊起一滩鸥鹭。

Rú mèng lìng

Lǐ Qīngzhào (1084-1155)

Cháng jì xī tíng rìmù, chénzuì bùzhī guī lù.

Xìng jǐn wǎn huí zhōu, wù rù ǒu huā shēn chù.

Zhēng dù, zhēng dù,

jīng qǐ yī tān ōu lù.

Mint egy álom

Li Qingzhao (1084-1155)

Patak, pavilon, s alkony gyakran jut eszembe; Utam vétettem egyszer megrészegedve.

Vidáman eveztem rossz irányba; s kerültem lótuszok sűrűjébe.

Húzd, he! Húzd, he!

Felriasztott sirály, kócsag szárnyra kele.

A vers írója talán a legismertebb Song-kori költőnő. Egyike a Song-dinasztia négy nagy női költőjének (a további három: Wu Shuji (呉淑姬)， Zhang Yuninang (章玉娘)，Zhu Shuzhen (朱淑贞)). A tanárnőm ajánlotta ezt a verset Zhang Jiuling hosszú és nyomasztó verse után, hogy felüdüljek egy kicsit. A költőnő, amikor ezt a verset írta, körülbelül 16 éves lehetett, még hajadon, és otthon élt a szüleivel. Csupa olyasmiről ír a versben, amit a nőknek tilos volt akkoriban. Elszökött otthonról, a patakon evezett, talán még ivott is, vagyis legalábbis használja a részegség kifejezést, de ez utalhat arra is, hogy a táj olyan szép, hogy megrészegült tőle. Aztán eltévedt a lótuszok sűrűjében, és nagyon megijedt, hogy nem ér időben haza. A szülei nem tudják, hogy nincs otthon, nagyon mérgesek lesznek. A vers lassú és gyors váltakozású, az eleje nyugodt, majd izgatottá válik. Élénk színeket használ, kedves képeket.

A vers címét "Rú mèng lìng", egy késő Tang-kori, Öt dinasztia-kori másik vers is viselte, amelyet bizonyos Lǐ Cúnxù (李存勗) írt. Az a vers 33 írásjegyből állt, öt ferde rímet és egy ismétlődő rímet tartalmazott.