秋登兰山寄张五

孟浩然 (689/91 – 740)

北山白云里，隐者自怡悦。

相望试登高，心随雁飞灭。

愁因薄暮起，兴是清秋发。

时见归村人，沙行渡头歇。

天边树若荠，江畔洲如月。

何当载酒来，共醉重阳节。

Qiū dēng lán shān jì zhāng wǔ

Mèng Hàorán (689/91 – 740)

Běishān báiyún lǐ, yǐn zhě zì yí yuè.

Xiāng wàng shì dēnggāo, xīn suí yàn fēi miè.

Chóu yīn bómù qǐ, xìng shì fā.

Shí jiàn guī cūnrén, shā xíng dùtóu xiē.

Tiānbiān shù ruò jì, jiāngpànzhōu rúyuè.

Hé dāng zài jiǔ lái, gòng zuì chóngyáng jié.

Megmászom ősszel a Lan-hegyet, Ötödik Zhangnak

Meng Haoran (689/91-740)

Az Északi-hegy fehér fellegei között; a Remete megtalálja maga örömét.

Hogy messzebb lássak, próbálok feljebb mászni; Szívem követi eltűnő vadliba röptét.

Bánatom a közelgő alkonyattal ébred; Míg boldogságom ragyogó, őszi napon kél.

Néhány falusit látok lassan hazatérni; Megpihennek a homokos kompátkelőnél.

Az ég szélénél a fák, mint pásztortáskák; A folyóparti homokpadok, mint a félhold.

Vajon mikor találkozunk, hogy hozzunk italt; És Dupla Kilenc Ünnepén együtt igyunk bort?

兰山 (Lán shān), Lan-hegy: a mai Hubei (湖北) területén Xiangyangtól (襄阳) 10 km-re található.

张五 (zhāng wǔ): Ötödik Zhang, a költő remete barátja, aki az Északi-hegyen lakott.

北山白云里… (Běishān báiyún lǐ…) Északi-hegy fehér fellegei...: Tao Hongjing (陶弘景, 456-536) versében a "Hegyek szépségéről érdeklődő császári rendeletre válaszul" című vers sorai utalnak a vers első sorára. Azt fejezi ki, hogy a császár megkérdezi, mi van a hegyekben? Erre a válasz a sok fehér felhő, de az csak a remetének szerez Örömet, a császárnak nem tudom megmutatni, elhozni, és nem is méltó ajándék neki. (A blog következő verse lesz). 

薄暮 (bómù): Utalás Qu Yuan (屈原)  Égi kérdések 《天文》című hosszú versében egy sorra.

清秋 (qīngqiū): Utalás Yin Zongwen (殷仲文 ?-407) Nanzhou, Huanggong kilenc kútjánál írom 《南州桓公九井作》című versében egy sorra. (A blog egyik következő verse lesz). 

树若荠(shù ruò jì): Utalás két Sui dinasztiabeli miniszter mély barátságára, akik levélben küldött versekben váltottak egymással szót és érzéseket. Yang Su (杨素 544-606 《山斋独坐赠薛内史诗二首》 ) és Xue Daheng (薛道衡 540-609 《 敬酬杨仆射山斋独坐》 )。Szintén, hamarosan a blogon olvashatók lesznek. 

A Dupla Kilenc Ünnepéről korábban már írtam, éppen Meng Haoran Látogatás régi barát tanyáján 孟浩然 《过故人庄》 című verse kapcsán.

 重阳日 (chóngyáng rì): Dupla kilenc ünnepe, (szó szerinti fordítás Dupla férfias-energia napja). A korai Han-diansztia (isz.25-220) óta ünneplik ezt a napot, ami a 9. holdhónap 9. napja, minden évben más-más időpontra esik, de általában októberre tehető a mi naptárunk szerint. 寒露 hánlù (Hideg harmat) vagy a 霜降 shuāngjiàng (Fagy) idejére tehető a hagyományos kínai naptár szerint. A 重 jele itt "duplát" jelent, a 阳 jele pedig "férfias energiát" (a yinyang [jelből ez a yang jele, lehet, hogy valakinek így többet mond), vagyis ezen a napon duplázva van jelen a férfias energia. Az idősek napjának is szokták mondani. Ilyenkor az volt és az a szokás, hogy az emberek magas helyekre (hegyekbe) másztak fel, hogy gyönyörködjenek a tájban, és krizantémból készült bort ittak. Kimentek a temetőbe rendbe tenni a sírokat, és tiszteletüket tették az ősöknek, füstölőket gyújtottak.

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=vkt3g55Vq18

A vers korábbi változata Szerdahelyi István fordításában: 

Ősszel felmegyek a Lan-San hegyre

Ötödik Csangnak küldöm

Meng Hao-Zsan

Fehér felleg fedi az északi hegyet,

nekem, remetének ragyogó a kedvem. 

Messzire tekintek, felfelé igyekszem,

szívem madarakat űz a végtelenben. 

A közelgő alkony búbánatot áraszt, 

de a tündöklő ősz örömet kelt bennem. 

Parasztok bukkannak fel, haza baktatnak,

a gázló fövenyén pihennek pilledten. 

Fűként sűrű s apró fák a láthatáron,

félholdforma bárka partmenti vizekben.

Mondd, nem lenne illő, hogyha rizsbort hoznál, 

hegymászás ünnepén jól berugnánk ketten? 

Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 28.old.