望岳三首

望岳其一

杜甫(712-770)

岱宗夫如何？齐鲁青未了。

造化钟神秀，阴阳割昏晓。

荡胸生层云，决眦入归鸟。

会当凌绝顶，一览众山小。

Wàng yuè qí yī

Dù Fǔ

Dài zōngfū rúhé? Qílǔ qīng wèiliǎo.

Zàohuà zhōng shénxiù, yīnyáng gē hūn xiǎo.

Dàng xiōng shēng céng yún, jué zì rù guī niǎo.

Huì dāng líng juédǐng, yīlǎn zhòng shān xiǎo.

Látogatás a hegycsúcson, első vers

Du Fu (712-770)

Ó, milyen a Tai-hegy? Qi és Lu közt komorzöld végtelen.

Természet gyűjtötte ég-föld varázslat, Északon szürkület, sápadt hajnal délen.

Megrendítő felhőréteg születése, A láthatáron visszatérő madarak.

És felmászva a bérctetőre végre, Látszik a sok hegy aprónak.

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=aa3uK0_RqJs&ab_channel=qingshengzhang

Kína keleti szent hegyéről, a Tai-shan-ról (泰山) szól a vers. Mivel ezt a verset korábban, a blog megalapításának kezdetén fordítottam, így ebben a formában hagyom, nem változtatok rajta.

Du Fu-nak ebben a három versből álló versciklusában, minden vers másik szent hegyről szól. Tai-shan, Shandong tartományban található, úgy mondják az Öt Szent Hegy feje. Az ókori kínai császárok ide jártak hálát adni az égnek az uralkodásukért. A hatalom és stabilitás szimbóluma, a napfelkelte és az élet megújulásához kapcsolóó hegy. Kirándulás, túrázás szempontjából nem annyira veszélyes hegy, több szélesebb út van benne, sok helyen vannak történelmi emlékek, kőfeliratok, templomok. Kb. 1532 méter magas. Qi és Lu két állam volt abban az időben, amelyek között húzódott a Taishan.

望岳三首·其二

杜甫 (712-770)

西岳崚嶒竦处尊，诸峰罗立如儿孙。

安得仙人九节杖，拄到玉女洗头盆。

车箱入谷无归路，箭栝通天有一门。

稍待西风凉冷后，高寻白帝问真源。

Wàng yuè sān shǒu·qí èr

dùfǔ (712-770)

Xīyuè léng céng sǒng chù zūn, zhū fēng luólìrú érsūn.

Ān dé xiānrén jiǔ jié zhàng, zhǔ dào yùnǚ xǐ tóu pén.

Chēxiāng rùgǔ wú guī lù, jiàn guā tōngtiān yǒuyī mén.

Shāo dài xī fēngliáng lěng hòu, gāo xún bái dì wèn zhēn yuán.

Látogatás a hegycsúcson, második vers

Du Fu (712-770)

Félelmetes a Nyugati-hegy magas, meredek orma; Körötte bércek állnak, mint gyermekei, unokája.

Bár enyém lenne Halhatatlanok Kilencízű Botja! Elérném a Jáde Lány Mosdótálját rá támaszkodva.

Nincs út visszafelé a Szekérdoboz-szurdokba érve; Nyílvessző-hasadékon át vezet a kapu az égbe.

Miután a Nyugati-szél hideggé válik, azt várom; Megyek s a Fehér Császárt az Igaz Forrásról faggatom.

Ez a vers a Hua-hegyről (华山) szól, amely a Nyugati Szent Hegy. Kb. 2154 méter magas, különleges és veszélyes. Shaanxi tartományban fekszik, Xi'an-hoz közel. Egyetlen hatalmas gránittömbből áll. Meredek sziklafalaival és függőleges lépcsőivel a "világ legveszélyesebb hegyeként" is emlegetik. Az itt túrázás nagy fizikai állóképességet és bátorságot igényel. Fontos taoista szentély. Itt található a versben is leírt Jáde Lány mosdótála.

仙人九节杖 (xiānrén jiǔ jié zhàng): A Halhatatlanok kilencízű botja. A kínai mitológia és a taoista kultúra egyik mágikus erejű tárgya. Bambuszból készült, mégpedig a bambusz kilenc ízének/tagjának hosszáig. A magas rangú taoista mesterek kísérője, amellyel elűzték a gonosz szellemeket, irányíthattak természetfeletti erőket. A kilenc íz/tagoltság a spirituális fejlődés kilenc fokozatát is jelölte. Egy mitológiai történet szerint Fei Changfang (费长房) nevű varázsló képes volt egy ilyen bottal "összehúzni a földet", és pillanatok alatt hatalmas távolságot megtenni. A világtól elvonult remeték és bölcsek gyakran használták.

玉女洗头盆 (yùnǚ xǐ tóu pén): A Jáde Lány mosdótálja (hely neve a Hua-hegyen): A Hua-hegy középső csúcsán van. A legenda szerint Nongyu (弄玉), Qin Mugong herceg lánya (秦穆公) ide vonult el a világi élet elől. A Jáde lány a kínai mitológiában a tisztaság és a női szépség szimbóluma. A népi nyelvben kerek, tiszta-vízű hegyi tavacskákat hívták így, melyek különlegesek és érintetlenek. Természetes sziklamedence.

车箱入谷 (Chēxiāng rùgǔ): Chexiang-völgy, Szekérszekrény-völgy (hely neve a Hua-hegyen). Mélyebb, tágasabb, függőleges falakkal határolt völgy. Olyan alakú, mint a régi szekerek téglatest alakú formája.

箭栝 (jiàn guā): Nyílvessző-hasadék, a Szekérszekrény-völgy közelében található másik hely neve. Épp csak átfér rajta egy ember. A hely neve a nyílvessző végén lévő apró bevágásra utal, ahová az ideg illeszkedik.

白帝 (bái dì): Fehér Császár. A kínai mitológiában minden irányhoz tartozik egy uralkodó és egy szín. A Nyugathoz a fehér szín társul, mivel a Hua-hegy a Nyugati-hegy, annak istene a Fehér császár. A név a hegy fizikai megjelenésére is utal, a gránitsziklák és a téli hó miatt a Fehér Császár ekként is megtestesül.

真源(zhēn yuán): A tiszta/igaz forrás keresése, a Tao igazságát, vagy halhatatlanság titkát kutatja. A vers utolsó sora azt mondja, várj, amíg az őszi hűvös szél megtisztítja a levegőt, majd utána felkapaszkodom a legmagasabb csúcsra, és magától az istentől kérdezem meg az élet valódi értelmét. A "várj, míg feljutok", azt jelenti, hogy eddig még nem tudott felmenni, ez egy ígéret önmagának.

望岳三首·其三

杜甫 (712-770)

南岳配朱鸟，秩礼自百王。

歘吸领地灵，鸿洞半炎方。

邦家用祀典，在德非馨香。

巡守何寂寥，有虞今则亡。

洎吾隘世网，行迈越潇湘。

渴日绝壁出，漾舟清光旁。

祝融五峰尊，峯峯次低昴。

紫盖独不朝，争长嶫相望。

恭闻魏夫人，羣仙夹翱翔。

有时五峰气，散风如飞霜。

牵迫限修途，未暇杖崇冈。

归来觊命驾，沐浴休玉堂。

三叹问府主，曷以赞我皇。

牲璧忍衰俗，神其思降祥。

Wàng yuè sān shǒu·qí sān

Dù Fǔ (712-770)

Nányuè pèi zhū niǎo, zhì lǐ zì bǎi wáng.

Chuā xī lǐngdì líng, hóng dòng bàn yán fāng.

Bāng jiāyòng sì diǎn, zài dé fēi xīnxiāng.

Xún shǒu hé jìliáo, yǒu yú jīn zé wáng.

Jì wú ài shì wǎng, xíng mài yuè xiāoxiāng.

Kě rì juébì chū, yàng zhōu qīngguāng páng.

Zhùróng wǔfēng zūn, fēng fēng cì dī mǎo.

Zǐ gài dú bù cháo, zhēng cháng yè xiāng wàng.

Gōng wén wèi fūrén, qún xiān jiā áoxiáng.

Yǒushí wǔfēng qì, sàn fēng rú fēi shuāng.

Qiān pò xiàn xiū tú, wèi xiá zhàng chóng gāng.

Guīlái jì mìngjià, mùyù xiū yùtáng.

Sān tàn wèn fǔ zhǔ, hé yǐ zàn wǒ huáng.

Shēng bì rěn shuāi sú, shén qí sī jiàng xiáng.

Látogatás a hegycsúcson, harmadik vers

A Déli-hegyet a Vérvörös madár uralja; Rituálék rendje száz királyig nyúlig vissza.

A Föld szellemét lélegzetként magába szívja; Tágas üregét betölti a Föld forrósága.

Az ország, bár elvégzi az áldozati rítust; Az erkölcsünk nem az áldozati füstön múlik.

Milyen elhagyatott régi uralkodók útja; Shun-császárnak törvényei mind eltűntek mára.

Világ hálójának csapdájából szabadulván; Útra keltem, át a Xiao és Xiang-folyamán.

A sziklafalak mögül perzselő Nap bukkan fel; Ringó csónakomban tiszta fény mellett siklok el.

Zhurong tiszteletet érdemlő öt pompás orma; Egyiknek magas, másiknak alacsonyabb csúcsa.

Egyedül a Bíbor-tető nem hajlik meg soha; Versenyeznek a magasban, merednek egymásra.

Nagy tisztelettel hallottam hírét, hogy Wei-asszony; Halhatatlan seregek között odafent szárnyal.

Ilyenkor az öt csúcs körül hűvös levegő kél; És árad, mint szétszóródó szél, mint repülő dér.

Művelődésem útját korlátozzák kényszerek; Nincs időm a botommal bejárni a hegyeket.

Visszatérek és várom, hogy hintómat befogjam; Megfürödjek, és megpihenjek Jáde-csarnokban.

Kérdezem a Hegy Urát, háromszor sóhajtozom; Ugyan hogyan segíthetnék az én császáromon?

Áldozat és jáde hanyatlást még elviseli; Bárcsak jönnétek Istenek minket megáldani!

Du Fu ezt a verset élete vége felé írta, amikor Dél-Kínába utazott. A vers hangvétele melankolikusabb, szomorúbb.

A Déli-hegy a Heng-hegy (衡山Héngshān), az öt szent hegy egyike, amelyik délen, a mai Hunan (湖南) tartományban, Changsha (长沙) közelében helyezkedik el. Hozzá szokták kapcsolni a tüzet, az uralkodói szertartásokat, és dél őrzőjét, a vérvörös madarat 朱鸟 (zhū niǎo) (ami nem egyenlő a főnix-szel).

A vers első két sora arról szól, hogy a Déli-hegy régtől fogva kozmológiailag tökéletes helyszín, és ez még ma is így van. A harmadik-negyedik sor viszont úgy tartja, hogy hiába ez a kozmikus helyszín, ha a régi erkölcs lehanyatlott mára, a rituálék kiüresedtek. Az ötödik sorban lép Du Fu a versbe, és a hatodik-hetedik soron át leírja a táj különlegességét, szépségét, különböző helyszíneit, a hegy csúcsait politikai hasonlatként használva fel. A kilencedik-tizedik sorban a taoista élet csábításáról ír, viszont a tizedik-tizenegyedikben már arról ír, hogy úgy gondolja, dolga van még a földi világban, és hajlandó volna még szolgálatot tenni a földön. A tizenkettedik sorban a vágyát fejezi ki, hogy segíthessen a császáron. Az utolsó sor viszont lemondással teli, hiába az áldozati állatok, a jáde-korong (hatalmi szimbólum), a korszak letűnt, és már csak az istenek segíthetnek.

Szó esik még Shun-császárról, egész pontosan 虞舜 (Yú Shùn), vagyis a Yú klánból származóként szerepel a versben, de Shun-császárt jelenti. Shun 舜: Yao utódjaként lett a Mennyország Fia (az öt császár egyike). Jámbor és nagylelkű. Uralkodása alatt számos erényes minisztert választott. A Qu Yuan Száműzetés című művében is gyakran felmerülő Öt császár kori történetek, egy ókori mítikus időszak. Az öt császár a következő:

1,黄帝 Huángdì 2,颛顼 zhuānxū 3,帝喾 dì kù 4,尧yáo 5, 舜 shùn

Időben kb. ie.2852-ie.2070 körül volt ez a legendás korszak. Ez után következett a három dinasztia: 夏 Xià (kb.ie.2070-1600)商Shāng (kb.ie.1600-1046)周 Zhōu (kb.ie.1046-256).

Meghallgatható:---

Az első vers korábbi változata Weöres Sándor fordításában: 

Tajsan

Mit daloljak a Nagy Hegyoromról?

Körötte ősi megyék virulnak,

az iker Erő mozgatja őket,

teremtőjüktől iheltre gyúlnak. 

Nyíló felhőkre mellem kitárom,

madárrajt nézek: haza-vonulnak. 

Mikor érkezem föl a tetőre,

hol a hegyek mind szemembe-bújnak?

Forrás: Forrás: Li Taj-Po, Tu Fu, Po Csü-Ji versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1976, 153.old.