Kuafu űzi a napot, 夸父逐日
夸父逐日 Kuafu űzi a napot
Forrás: https://baike.baidu.com/item/%E5%A4%B8%E7%88%B6%E9%80%90%E6%97%A5/79883
《山海经·海外北经》Hegyek és tengerek könyve; Egy történet a tengeren túli északi klasszikusok könyvéből
远古时候，在北方荒野中，有座巍峨雄伟、高耸入云的高山。在山林深处，生活着一群力大无穷的巨人。他们的首领，是幽冥之神"后土"的孙儿，"信"的儿子，名字叫做夸父。因此这群人就叫夸父族。他们身强力壮，高大魁梧，意志力坚强，气概非凡。而且还心地善良，勤劳勇敢，过着与世无争，逍遥自在的日子。
Yuǎngǔ shíhòu, zài běifāng huāngyě zhōng, yǒu zuò wéi'é xióngwěi, gāosǒng rù yún de gāoshān. Zài shānlín shēn chù, shēnghuózhe yīqún lì dà wúqióng de jùrén. Tāmen de shǒulǐng, shì yōumíng zhī shén "hòu tǔ" de sūn er,"xìn" de érzǐ, míngzì jiàozuò kuā fù. Yīncǐ zhè qún rén jiù jiào kuā fù zú. Tāmen shēn qiánglì zhuàng, gāodà kuíwú, yìzhì lì jiānqiáng, qìgài fēifán. Érqiě hái xīndì shànliáng, qínláo yǒnggǎn,guòzhe yǔ shì wú zhēng, xiāoyáo zìzài de rìzǐ.
A távoli ókorban, az északi vadonban, volt egy fenséges hegy, amely a felhőkig ért, és erdei mélyén hatalmas óriások éltek. Vezetőjüket Kuafunak hívták, aki Houtunak, az alvilág istenének volt az unokája, és Xin fia. Miatta a törzset Kuafu-klánnak hívták. A tagjai mind erősek és magas termetűek voltak, akaratukban kitartók és rendkívüli szellemiségűek. Ráadásul jószívűek, szorgalmasak és bátrak, nem háborúztak senkivel, gondtalan életet éltek.
那时候大地荒凉，毒蛇猛兽横行，人们生活凄苦。夸父为使本部落的人们能够活下去，每天都率领众人跟洪水猛兽搏斗。夸父常常将捉到的凶恶的黄蛇，挂在自己的两只耳朵上作为装饰，抓在手上挥舞，引以为荣。
Nà shíhòu dàdì huāngliáng, dúshé měngshòu héngxíng, rénmen shēnghuó qī kǔ. Kuā fù wèi shǐ běn bùluò de rénmen nénggòu huó xiàqù, měitiān dū shuàilǐng zhòngrén gēn hóngshuǐměngshòu bódòu. Kuā fù chángcháng jiāng zhuō dào de xiōng'è de huáng shé, guà zài zìjǐ de liǎng zhī ěrduǒ shàng zuòwéi zhuāngshì, zhuā zài shǒu shàng huīwǔ, yǐn yǐ wéi róng.
Abban az időben a föld kegyetlen hely volt, mérgeskígyókkal, vadállatokkal teli, az emberek élete nyomorult és kemény volt. Annak érdekében, hogy törzse életben maradhasson, Kuafu minden nap harcra indította embereit a természeti csapások ellen. Ő maga gyakran akasztotta a fülére az általa elfogott gonosz, sárga kígyókat, és büszkén fogta őket a kezében.
有一年的天气非常热，火辣辣的太阳直射在大地上，烤死庄稼，晒焦树木，河流干枯。人们热得难以忍受，夸父族的人纷纷死去。夸父看到这种情景很难过，他仰头望着太阳，告诉族人："太阳实在是可恶，我要追上太阳，捉住它，让它听人的指挥。"族人听后纷纷劝阻。
Yǒuyī nián de tiānqì fēicháng rè, huǒlàlà de tàiyáng zhíshè zài dà dìshàng, kǎo sǐ zhuāngjià, shài jiāo shùmù, héliú gānkū. Rénmen rè dé nányǐ rěnshòu, kuā fù zú de rén fēnfēn sǐqù. Kuā fù kàn dào zhè zhǒng qíngjǐng hěn nánguò, tā yǎng tóu wàngzhe tàiyáng, gàosù zúrén:"Tàiyáng shízài shì kěwù, wǒ yào zhuī shàng tàiyáng, zhuō zhù tā, ràng tā tīng rén de zhǐhuī." Zúrén tīng hòu fēnfēn quànzǔ.
Egyik évben rendkívül meleg volt az idő, a perzselő napsugarak közvetlenül a földet érték, megégették a termést, felperzselték a fákat, kiszárították a folyókat. A hőség elviselhetetlen volt, a Kuafu-törzs tagjai egymás után haltak meg. Ezt látva Kuafu nagyon elszomorodott, felnézett a Napra, és így szólt a népéhez: "A Nap valóban gyűlöletesen viselkedik. Elfogom Őt és rábírom, hogy engedelmeskedjen az emberek parancsának." A törzsbeliek, miután ezt meghallották, egymás után próbálták meg lebeszélni.
有的人说："你千万别去呀，太阳离我们那么远，你会累死的。"
有的人说："太阳那么热，你会被烤死的。"
夸父心意已决，发誓要捉住太阳，让它听从人们的吩咐，为大家服务。他看着愁苦不堪的族人，说："为大家的幸福生活，我一定要去。"
Yǒu de rén shuō:"Nǐ qiān wàn bié qù ya, tàiyáng lí wǒmen nàme yuǎn, nǐ huì lèi sǐ de."Yǒu de rén shuō:"Tàiyáng nàme rè, nǐ huì bèi kǎo sǐ de."Kuā fù xīnyì yǐ jué, fāshì yào zhuō zhù tàiyáng, ràng tā tīngcóng rénmen de fēnfù, wéi dàjiā fúwù. Tā kànzhe chóukǔ bùkān dì zúrén, shuō:"Wéi dàjiā de xìngfú shēnghuó, wǒ yīdìng yào qù."
Valaki ezt mondta: "Nehogy elmenj! A Nap olyan messze van tőlünk, hogy belehalsz a kimerültségbe." Valaki azt mondta: "A Nap olyan forró, hogy halálra fogsz égni." De Kuafu már eldöntötte, hogy elkapja a Napot, és ráveszi őt, hogy engedelmeskedjen az emberek parancsainak, és álljon szolgálatukban. Ránézett szerencsétlen törzsére és ezt mondta: "Hogy boldog életünk legyen, el kell menjek."
太阳刚刚从海上升起，夸父告别族人，怀着雄心壮志，从东海边上向着太阳升起的方向，迈开大步追去，开始他逐日的征程。太阳在空中飞快地移动，夸父在地上如疾风似的，拼命地追呀追。他穿过一座座大山，跨过一条条河流，大地被他的脚步，震得"轰轰"作响，来回摇摆。
Tàiyáng gānggāng cóng hǎi shàngshēng qǐ, kuā fù gàobié zúrén, huáizhe xióngxīn zhuàngzhì, cóng dōng hǎibiān shàng xiàngzhe tàiyáng shēng qǐ de fāngxiàng, mài kāi dà bù zhuī qù, kāishǐ tā zhúrì de zhēngchéng. Tàiyáng zài kōngzhōng fēikuài dì yídòng, kuā fù zài dìshàng rú jífēng sì de, pīnmìng de zhuī ya zhuī. Tā chuānguò yīzuò zuò dàshān, kuàguò yītiáo tiáo héliú, dàdì bèi tā de jiǎobù, zhèn dé "hōng hōng" zuò xiǎng, láihuí yáobǎi.
A Nap éppen ekkor emelkedett fel a tengerből, és Kaifu búcsút vett a népétől, hősiességgel telt szívvel indult a Keleti-tenger partja felől a felkelő Nap irányába. Nagy léptekkel haladva üldözte őt, ezzel kezdetét vette hosszú útja. A Nap sebesen mozgott az égen, Kuafu szélvészként űzte-kergette. Hegyeken és folyókon haladt át, léptei megrengették a földet oda és vissza.
夸父跑累的时候，就微微打个盹，将鞋里的土抖落在地上，于是形成大土山。饿的时候，他就摘野果充饥，有时候夸父也煮饭。他用三块石头架锅，这三块石头，就成了三座鼎足而立的高山，有几千米高。夸父追着太阳跑，眼看离太阳越来越近，他的信心越来越强。越接近太阳，就渴得越厉害，已经不是捧河水就可以止渴的了。但是，他没有害怕，并且一直鼓励着自己，"快了，就要追上太阳了，人们的生活就会幸福了。" 经过九天九夜，在太阳落山的地方，夸父终于追上了它。红彤彤、热辣辣的火球，就在夸父眼前，他的头上，万道金光，沐浴在他身上。
Kuā fù pǎo lèi de shíhòu, jiù wéiwéi dǎ gè dǔn, jiāng xié lǐ de tǔ dǒu luò zài dìshàng, yúshì xíngchéng dà tǔshān. È de shíhòu, tā jiù zhāi yě guǒ chōngjī, yǒu shíhòu kuā fù yě zhǔ fàn. Tā yòng sān kuài shítou jià guō, zhè sān kuài shítou, jiù chéngle sān zuò dǐngzú érlì de gāoshān, yǒu jǐ qiān mǐ gāo. Kuā fù zhuīzhe tàiyáng pǎo, yǎnkàn lí tàiyáng yuè lái yuè jìn, tā de xìnxīn yuè lái yuè qiáng. Yuè jiējìn tàiyáng, jiù kě dé yuè lìhài, yǐjīng bùshì pěng héshuǐ jiù kěyǐ zhǐ kě dele. Dànshì, tā méiyǒu hàipà, bìngqiě yīzhí gǔlìzhe zìjǐ,"kuàile, jiù yào zhuī shàng tàiyángle, rénmen de shēnghuó jiù huì xìngfúle." Jīngguò jiǔtiān jiǔ yè, zài tàiyáng luòshān dì dìfāng, kuā fù zhōngyú zhuī shàngle tā. Hóngtōngtóng, rèlàlà de huǒqiú, jiù zài kuā fù yǎnqián, tā de tóu shàng, wàn dào jīnguāng, mùyù zài tā shēnshang.
Amikor Kuafu elfáradt, kicsit szundított, a cipőjéből a port a földre rázta, és abból földhegy keletkezett. Amikor éhes volt, vad gyümölcsöket evett, hogy csillapítsa az éhségét. Néha főzött is, és a lábost három kővel támasztotta alá, amelyek három, többezerméter magas heggyé váltak. Ahogy Kuafu a Nap után futott, látta, hogy az egyre közelebb kerül hozzá, és ő is egy jobban bízott magában. Viszont minél közelebb ért a Naphoz, annál szomjasabb lett, már nem volt elég egy csésze folyóvíz, hogy olthassa a szomját. De ő nem félt, hanem folyamatosan biztatta magát, "hamarosan utolérem a Napot, és az embereknek boldogabb életük lesz". Kilenc nap és kilenc éjszaka után, azon a helyen, ahol a nap lehanyatlott, Kuafu végre utolérte a Napot. A vörös, forró tűzgömb ott volt közvetlenül Kuafu szeme előtt, a fejét és testét aranyfények ezrei fürdették.
夸父无比欢欣地张开双臂，想把太阳抱住，可是太阳炽热异常，夸父感到又渴又累。他就跑到黄河边，一口气把黄河之水喝干；他又跑到渭河边，把渭河水也喝光，仍不解渴；夸父又向北跑去，那里有纵横千里的大泽，大泽里的水足够夸父解渴。但是，夸父还没有跑到大泽，就在半路上被渴死了。夸父临死的时候，心里充满遗憾，他还牵挂着自己的族人，于是将自己手中的木杖扔出去。木杖落地的地方，顿时生出大片郁郁葱葱的桃林。这片桃林终年茂盛，为往来的过客遮荫，结出的鲜桃，为勤劳的人们解渴，让人们能够消除疲劳，精力充沛地踏上旅程。
Kuā fù wúbǐ huānxīn de zhāngkāishuāng bì, xiǎng bǎ tàiyáng bào zhù, kěshì tàiyáng chìrè yìcháng, kuā fù gǎndào yòu kě yòu lèi. Tā jiù pǎo dào huánghé biān, yī kǒuqì bǎ huánghé zhī shuǐ hē gàn; tā yòu pǎo dào wèihé biān, bǎ wèi hé shuǐ yě hē guāng, réng bù jiěkě; kuā fù yòu xiàng běi pǎo qù, nà li yǒu zònghéng qiānlǐ de dà zé, dà zé lǐ de shuǐ zúgòu kuā fù jiěkě. Dànshì, kuā fù hái méiyǒu pǎo dào dà zé, jiù zài bàn lùshàng bèi kě sǐle. Kuā fù lín sǐ de shíhòu, xīnlǐ chōngmǎn yíhàn, tā hái qiānguàzhe zìjǐ de zúrén, yúshì jiāng zìjǐ shǒuzhōng de mù zhàng rēng chūqù. Mù zhàng luòdì dì dìfāng, dùnshí shēngchū dàpiàn yùyùcōngcōng de táo lín. Zhè piàn táo lín zhōngnián màoshèng, wèi wǎnglái de guòkè zhē yīn, jié chū de xiān táo, wèi qínláo de rénmen jiěkě, ràng rénmen nénggòu xiāochú píláo, jīnglì chōngpèi dì tà shàng lǚchéng.
Kuafu boldogan tárta szét a karjait, hogy megölelje a Napot, de az rendkívül forrón sütött. Kuafu végtelenül szomjasnak és fáradnak érezte magát. Elrohant a Sárga-folyó partjára, és egy hörpintésre kiitta a Sárga-folyó összes vizét. Aztán elszaladt a Wei-folyó partjára, és azt is kiitta, de még mindig szomjas maradt. Kuafu futva északnak indult, mert ott egy hatalmas mocsár terült el többezer mérföldön keresztül. A mocsárban lévő víz elég lett volna, hogy Kuafu a szomját oltsa. Mielőtt azonban Kuafu elérte volna a mocsarat, útközben szomjan halt.
A haldokló Kuafu szíve tele volt szánalommal a népe iránt, ezért a kezében lévő botot elhajította. Ahová a botja esett, hirtelen hatalmas, buja barack erdő nőtt. Ez az őszibarack erdő egész évben dús maradt, árnyékot adva az arra járónak, friss gyümölcse szomját oltotta a szorgalmas embereknek, akik megpihentek itt, és új energiával folytatták útjukat.
