Sui dinasztiabeli verspárbeszéd Yang Su és Xue Daheng közt

山斋独坐赠薛内史诗二首

杨素 (544-606) (南北朝，(420-581) 隋代 (581-618))

其一

居山四望阻，风云竟朝夕。

深溪横古树，空岩卧幽石。

日出远岫明，鸟散空林寂。

兰庭动幽气，竹室生虚白。

落花入户飞，细草当阶积。

桂酒徒盈樽，故人不在席。

日落山之幽，临风望羽客。

Shān zhāi dú zuò zèng xuē nèi shǐshī èr shǒu

Yáng Sù (544-606) (nánběicháo,(420-581) suí dài (581-618))

qí yī

Jū shān sì wàng zǔ, fēngyún jìng zhāoxì.

Shēn xī héng gǔ shù, kōng yán wò yōu shí.

Rì chū yuǎn xiù míng, niǎo sàn kōng lín jì.

Lán tíng dòng yōu qì, zhú shìshēng xū bái.

Luòhuā rù hù fēi, xì cǎo dāng jiē jī.

Guì jiǔtú yíng zūn, gùrén bùzài xí.

Rì luòshān zhī yōu, línfēng wàng yǔ kè.

其二

岩壑澄清景，景清岩壑深。

白云飞暮色，绿水激清音。

涧户散馀彩，山窗凝宿阴。

花草共萦映，树石相陵临。

独坐对陈榻，无客有鸣琴。

寂寂幽山里，谁知无闷心。

Qí èr

Yán hè chéngqīng jǐng, jǐngqīng yán hè shēn.

Báiyún fēi mùsè, lǜ shuǐ jī qīngyīn.

Jiàn hù sàn yú cǎi, shān chuāng níng sù yīn.

Huācǎo gòng yíng yìng, shù shíxiānglíng lín.

Dú zuò duì chén tà, wú kè yǒu míng qín.

Jí jí yōu shānli, shéi zhī wú mèn xīn.

Két vers, amelyet magányosan írtam hegyi menedékemben Xue belső titkárnak ajándékba

Yang Su (544-606)

1,

Hegyek közt élek, hol nincsen kilátásom; Hajnaltól estig kavarog szél és felleg.

Mély patak fölé keresztben öreg fa dőlt; Néma üregekben bús kövek hevernek.

Felkel a nap, s távoli csúcsok kigyúlnak; Madár rebben, az erdő elcsendesedik.

Orchidea kertemben rejtett illat kél; Bambusz szobácskámban üresség fehérlik.

Hulló szirmok szállnak be a hajlékomba; Finom fűszálak szövik be a lépcsőmet.

Hiába van tele serlegem jó borral; Régi barátom, kerülöd gyékényemet.

A nap lenyugszik, a hegy homályba borul; Várom széllel szemben Égi vendégemet.

2,

Sziklák és völgyek a kristálytiszta tájban; Kristálytiszta táj sziklák és völgyek mélyén.

Alkonyati színben fehér felhők szállnak; Csendes dallam csobog smaragd patak öblén.

Völgyre néző kapumban szétfoszlik a fény; Éji homály sűrűsödik ablakomban.

Virág és fű árnyékát egymásra veti; Sziklák a fákkal állnak versengő harcban.

Egyedül ülök poros ágyaddal szemben; Te nem jössz vendégem, zengő qin-em maradt.

Magányosan a néma, rejtett hegyekben; Ki hinné el, hogy szívemben nincsen bánat.

敬酬杨仆射山斋独坐

薛道衡 540-609

相望山河近，相思朝夕劳。
龙门竹箭急，华岳莲花高。
岳高障重叠，鸟道风烟接。
遥原树若荠，远水舟如叶。

叶舟旦旦浮，惊波夜夜流。
露寒洲渚白，月冷函关秋。
秋夜清风发，弹琴即鉴月。
虽非庄舄歌，吟咏常思越。

Jìng chóu yáng pū shè shān zhāi dú zuò

Xuē Dàohéng 540-609

Xiāng wàng shānhé jìn, xiāngsī zhāoxì láo.

Lóngmén zhú jiàn jí, huá yuè liánhuā gāo.

Yuè gāo zhàng chóngdié, niǎo dào fēng yān jiē.

Yáo yuán shù ruò jì, yuǎn shuǐ zhōu rú yè.

Yè zhōu dàn dàn fú, jīng bō yè yè liú.

Lù hán zhōu zhǔ bái, yuè lěng hán guān qiū.

Qiū yè qīngfēng fā, tánqín jí jiàn yuè.

Suī fēi zhuāng xì gē, yínyǒng cháng sī yuè.

Tisztelettel viszonzom Yang alkancellár "Magányosan írtam hegyi menedékemben" című versét

Xue Daoheng (540-609)

Egymás felé nézünk: hegy s folyó eltörpül; Egymásra vágyunk: hajnaltól estig kín rág.

Sárkány-kapunál, mint a nyíl, zubog a víz; Hua-hegy csúcsai, mint sok lótuszvirág.

Ormok sűrű sora kilátásod fedi; A madarak útján szél és köd összeér.

Messzi alföldön a fák, mint pásztortáskák; Távoli vízen a csónak, mint falevél.

Nap nap után bukdácsol levél csónakom; Éjtől éjig zúgó heves hullámokban.

Hideg harmattól fehérek a zátonyok; Fagyos az őszi holdfény Hangu-szorosban.

Őszi éjszakában tiszta szellő támad; Qin-em pengetem, a hold fénye arcomon.

Bár nem dalolok olyan jól, mint Zhuang Xi; Versemben szüntelen Yue után vágyom.

Yang Su és Xue Daoheng néhány év eltéréssel, az Észak-Déli dinasztia (南北朝, 420-581) idején születtek, és éltek benne majdnem 40 évig, amikor az elbukott, és a Sui-dinasztia (隋代，581-618) időszaka következett, amelynek körülményeiről még körülbelül 20 évig tudtak.

A két költő mély barátságának tanúbizonysága ez a levélváltás. Yang Su a vers írásakor már visszavonult hadvezéri, államférfiúi kötelezettségeiből, és a hegyekben élt remeteként. Xue Daoheng viszont még aktívan dolgozott magas rangú tisztségviselőként Chang'anban.

A költőkre és az általuk írt versekre akkor bukkantam, amikor Meng Haoran Megmászom ősszel a Lan-hegyet 《秋登兰山寄张五》 című versét fordítottam. Ebben lévő kép (树若荠 ), a "fák mint pásztortársák", utalt a költőpáros barátságára. 

虚白 (xū bái): 庄子《人间世》虚室生白: Üres fehérség: taoista jelenség. Zhuangzi írása szerint a tiszta, zavartalan elme állapota, amikor a fény beárad az üres térbe.

羽客 (yǔ kè): Égi vendég (tollas vendég): taoizmusban a halhatatlanok megnevezése。

陈番 Chén Fan a kései Han korban élt, és sosem hívott vendéget, mert megválogatta őket. Viszont volt egy barátja, a tudós Xu Zhi (徐稚), vagy Xu Ruzi (徐孺子), akit nagyon tisztelt. Csak neki tartott fenn egy külön ágyat, amikor Xu elment, Chen Fan felakasztotta az ágyat a falra, hogy más ne használja. A poros ágy kifejezés, egyrészt a chen szó utalás a porra, az írásjegy pedig erre a történetre, hogy ő is épp így tiszteli a barátját.

龙门 (Lóngmén): Sárkány-kapu-szoros: híres szoros a Sárga-folyón. A kilőtt nyílvessző metafora a sebes vízre.

函关 (hánguān): Hangu-szoros: stratégiai fontosságú hágó a főváros felé vezető úton, ahol a költő éppen van.

庄舄 (Zhuāng Xì): híres ókori miniszter Yue-államból (越), aki Chu-ban (楚) szolgált. Amikor megbetegedett, lázas állapotban Yue-nyelven (saját anyanyelvén) énekelt, metaforája annak, hogy valaki nagyon szereti a szülőföldjét, (itt pedig, a barátját).