Jádelépcsők panasza, Li Bai, 玉阶怨, 李白
玉阶怨
李白 (701-762)
玉阶生白露，夜久侵罗袜。
却下水精帘，玲珑望秋月。
Yù jiē yuàn
Lǐ Bái (701-762)
Yù jiē shēng báilù, yè jiǔ qīn luó wà.
Quèxià shuǐ jīng lián, línglóng wàng qiūyuè.
Jádelépcsők panasza
Li Bai (701-762)
A jádelépcsőket már fehér harmat borítja;
Hosszú volt az éj, selyemzokniját eláztatta.
Visszatér aztán, s kristályfüggönyét leengedi;
Azon át még sokáig az őszi holdat lesi.
A vers "palotavers", egy nő magányáról és melankolikus érzéseiről szól a palotában.
Meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=gdvF3e03OyI
A vers korábbi változata Nagy László fordításában:
Bánat a Jáde-lépcsőn
Li Taj-Po
Harmat fehérül jáde-lépcsőmön,
éjszaka könnye selyemcipőmön.
Arcom elé a gyöngy-függönyt húzom,
áttetsző holddal immár az ősz jön.
Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 70.old.
A vers korábbi változata Kosztolányi Dezső fordításában:
Magányos hölgy
Li Taj-Po
Harmat hull a márványlépcsőre már.
Ruhája nedves lesz, későre jár.
Bevonja kristályfüggönyét, dalolgat.
Bámulja az opálos, őszi holdat.
Forrás: Kínai és japán költők, Sziget Könyvkiadó, Budapest, 1999. 41. old.