月下独酌四首

李白 (701-762)

Iszogatás a Hold alatt

Li Bai (701-762)

其一

花间一壶酒，独酌无相亲。

举杯邀明月，对影成三人。

月既不解饮，影徒随我身。

暂伴月将影，行乐须及春。

我歌月徘徊，我舞影零乱。

醒时同交欢，醉后各分散。

永结无情游，相期邈云汉。

Yuè xià dúzhuó sì shǒu

Lǐ Bái (701-762)

Qí yī

huā jiān yī hú jiǔ, dúzhuó wū xiāngqīn.

Jǔ bēi yāo míngyuè, duì yǐng chéng sān rén.

Yuè jì bù jiě yǐn, yǐng tú suí wǒ shēn.

Zàn bàn yuè jiāng yǐng, xínglè xū jí chūn.

Wǒ gē yuè páihuái, wǒ wǔ yǐng língluàn.

Xǐng shí tóng jiāohuān, zuì hòu míng fèn sàn.

Yǒng jié wúqíng yóu, xiāng qī miǎo yúnhàn

Első vers

Virágok között egy korsó borral, Egyedül, társ nélkül iszogatok.

Emelem csészém a fényes Holdra, Az Árnyékommal immár hárman vagyok.

A Hold persze nem iszik, Az Árnyék meg szolgaként követ.

Hold által készített társam, Örülnünk kéne, vidám az élet!

Énekemre a Hold tétován lép, Táncomat az Árny is járja rendezetlen.

Míg józanul fennen kedélyeskedünk, Három darabra esünk részegen.

Örök kötelékünk könyörtelen, Találkozunk majd messzi egekben.

(Ezt a verset korábban már lefordítottam, de akkor még nem tudtam, hogy van további három hasonló vers). Aki az első vers további (Kosztolányi-féle, Illyés-féle, Szerdahelyi-féle, Franyó-féle fordításaira kíváncsi, ezen a linken vissza tudja keresni. A további versek további változatait legalul közlöm).

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=j4dLb9g2hbY&ab_channel=qingshengzhang

其二

天若不爱酒, 酒星不在天。

地若不爱酒，地应无酒泉。

天地既爱酒，爱酒不愧天。

已闻清比圣，复道浊如贤。

贤圣既已饮，何必求神仙。

三杯通大道，一斗合自然。

但得酒中趣，勿为醒者传。

Qí èr

Tiān ruò bù ài jiǔ, jiǔ xīng bùzài tiān.

De ruò bù ài jiǔ, dì yìng wú jiǔquán.

Tiāndì jì ài jiǔ, ài jiǔ bùkuì tiān.

Yǐ wén qīng bǐ shèng, fù dào zhuó rú xián.

Xián shèng jì yǐ yǐn, hébì qiú shénxiān.

Sān bēi tōng dàdào, yī dòu hé zìrán.

Dàn dé jiǔ zhōng qù, wù wèi xǐng zhě chuán.

Második vers

Hogyha az Ég nem szeretné a bort; A Borcsillag az égen nem lenne.

Hogyha a Föld nem szeretné a bort; Borforrás a földön nem létezne.

Mivel Ég és Föld szereti a bort; Nem szégyenkezem, én is szeretem!

Hallom, a tiszta bor: túl magasztos; De ha zavaros: olyan, mint a bölcs.

Bölcset és magasztosat is iszom; Halhatatlanságra nem kell vágynom!

Három pohár: s Tao útján járok; Egy korsó: s természettel egy vagyok.

De a borban talált örömödet; Józan emberrel soha ne oszd meg!

酒星 (jiǔ xīng) Borcsillag: ókori csillag neve, másképp Borzászló csillagnak is hívták. Három csillagból álló együttes, amely a lakomákért volt felelős.

酒泉 (jiǔquán) Borforrás: A Han-dinasztia idején Gansu-ban (甘肃) volt egy város, amelynek forrása borízű volt, innen ered az elnevezés.

已闻清比圣，复道浊如贤 (Yǐ wén qīng bǐ shèng, fù dào zhuó rú xián) Hallom, a tiszta bor: túl magasztos; De ha zavaros: olyan, mint egy bölcs: Nem (csak) gasztronómiai értelmezhető sor. Arra utál, ha valami túlzottan tiszta, hibátlan, fenséges, akkor az nem túl életszerű, túl szent. Viszont ha "zavaros", akkor sok mindenen átment, átélt sok dolgot, és ezért bölcs, erényes.

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=J-zAwwRgMIo

其三

三月咸阳城，千花昼如锦。

谁能春独愁，对此径须饮。

穷通与修短，造化夙所禀。

一樽齐死生，万事固难审。

醉后失天地，兀然就孤枕。

不知有吾身，此乐最为甚。

Qí sān

Sān yuè xiányáng chéng, qiānhuā zhòu rú jǐn.

Shéi néng chūn dú chóu, duì cǐ jìng xū yǐn.

Qióng tōng yǔ xiū duǎn, zàohuà sù suǒ bǐng.

Yī zūn qí sǐshēng, wànshì gù nán shěn.

Zuì hòu shī tiāndì, wù rán jiù gū zhěn.

Bùzhī yǒu wú shēn, cǐ lè zuìwéi shèn.

Harmadik vers

A harmadik hónapban Xiangyangban; Ezer virágtól ragyogó nap van.

Ki akar most bút egyedül tűrni? Erre rádöbbenve, jobb hát inni!

Szegénységet, vagyont, létünk hosszát; Sorsunkat a Nagy Teremtő szabja.

Egy pohár borban élet s halál van; Nincs helyes-helytelen a világban.

Ég-Föld eltűnik, ha részeg vagyok; Öntudatlan párnámba zuhanok.

Létezésemről semmit nem tudok; Ekkor vagyok csak igazán boldog.

咸阳城 (xiányáng chéng): Xianyang városa, Chang'an (mai Xi'an) másik elnevezése.

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=SeEsi3LvrOc

其四

穷愁千万端，美酒三百杯。

愁多酒虽少，酒倾愁不来。

所以知酒圣，酒酣心自开。

辞粟卧首阳，屡空饥颜回。

当代不乐饮，虚名安用哉。

蟹螯即金液，糟丘是蓬莱。

且须饮美酒，乘月醉高台。

Qí sì

Qióngchóu qiān wàn duān, měijiǔ sānbǎi bēi.

Chóu duō jiǔ suī shǎo, jiǔ qīng chóu bù lái.

Suǒyǐ zhī jiǔ shèng, jiǔ hān xīn zì kāi.

Cí sù wò shǒuyáng, lǚ kōng jī yán huí.

Dāngdài bù lè yǐn, xūmíng ān yòng zāi.

Xiè áo jíjīn yè, zāo qiū shì

Qiě xū yǐn měijiǔ, chéng yuè zuì gāotái.

Negyedik vers

Nyomornak, bánatnak nincsen vége; Míg jó borból van háromszáz csésze.

Bár több a gondunk, s kevés a borunk; Mégis bort öntve űzzük bánatunk.

Úgy értjük meg a bornak bölcs szavát; Hogy a részeg feltárja önmagát.

Shouyang-hegyen nem kell a gabona; Éhes Yan Hui, nincsen vagyona.

Az ivásban ők nem gyönyörködtek; Mi értelme üres hírnevüknek?

Rákolló az aranyló italom; A Tündér-hegy az egy seprőhalom.

Élvezem hát a finom bort, iszom; Holdfényben berúgok a teraszon.

首阳 (shǒuyáng) Shouyang: hegy neve. A Kr.e 12-11. században, amikor a Shang-dinasztia letűnt és a Zhou-dinasztia felemelkedett, a Shang-dinasztiához elvhű Shuqi és Boyi arról lettek híresek, hogy Shouyang-hegyre menekültek, és ott éhen haltak, mert nem voltak hajlandók enni annak a földnek a terméséből, amely már Zhou kézbe került. (A Dalok könyvének Páfrányszedők dala című mű fordításakor már írtam róla a blogon).

颜回 (Yán Huí): A Tavaszi-Őszi időszak késői szakaszában élt, Konfuciusz (Kr.e.551-Kr.e.479) legkedveltebb tanítványa volt. Ismert volt szegénységéről és vagyontalanságáról, és ebben örömét lelte, ezért az irodalom szerint közel állt a Bölcsesség útjához. Korán halt meg (kr.e.521-kr.e.481).

蟹螯即金液 (Xiè áo jíjīn yè): Rákolló az aranyló italom. A Jin-dinasztia idején, 322 körül, élt egy Bi Zhuo 毕桌 nevű férfi, aki féktelen természetéről volt híres. Kína irodalmában a szabad szellem szimbóluma. Ő mondta, hogy "Az egyik kezemben rákollót, a másikban egy pohár bort tarthatnék, és egy medencényi borban úszkálhatnék, azzal egész életem beteljesedne". Ábrázolásokon így szokták őt megjeleníteni. A gondtalan élvezetek hajszolásának jelképe. Erre utal a költő.

蓬莱 (pénglái): Mitikus hegy az ősi kínai legendákban, ahol a halhatatlanok laknak. Ezzel a sorral azt fejezte ki a költő, hogy számára a halhatatlanok hegyéhez hasonló egy halom bor seprő. A seprő, ha valaki nem jártas a borkészítésben, a ledarált és kisajtolt szőlőszemek maradványa, amit nagy halomba szoktak rakni, és később még pálinkát készítenek belőle – ez a törkölypálinka. A költő számára ez a domb maga a Tündér-hegy.

Meghallgatható: ----

A második, harmadik, negyedik vers korábbi változata Szerdahelyi István fordításában: 

Li Bai

Négy vers arról, hogy egyedül boroztam a Hold alatt

2.

Hogyha nem szeretné az Ég az italt, 

nem lenne Borcsillag az egekben;

hogyha nem szeretné a Föld az italt,

nem lenne a földön a Borforrás sem. 

Mivel az Ég és Föld szereti a bort,

emiatt nekem se kell szégyenkeznem. 

Hallom, Felségesnek hívják a színbort,

S Kiválónak mondják azt, mi fejtetlen. 

Elég Felségest és Kiválót ittam,

halhatatlanságra mért törekedjem?

Három pohár után a Taót megértem,

s megistenülök, ha egy akót nyeltem.

Kedvét leli ebben, aki borhoz jut,

s a józanok közül ne hallja egy sem. 

3.

Hszien-jang városában harmadik hó van,

virít nappal ezer virág brokátja.

Ki lehet tavasszal szomorú, árva?

Itt helyben töltsetek bort poharába.

Hosszú, vagy rövid, a sikert, kudarcot

rég meghatározta az Ég Királya,

s élettel, halállal felér egy korty bor.

Minden dolgok mélyét ugyan ki látja?

Hogyha jól berúgok, eltűnik ég, föld,

épp hogy rá tudok még dőlni párnámra,

s mintha nem is lennék, megszűnik minden. 

Ez a legszebb gyönyör Li Po számára.

4. Tízezer oka van a búbánatnak,

s jó borból nincsen pár száz pohár csak.

Sok a szomorúság és a bor kevés,

de ahol bor árad, ott nincsen bánat.

Ezért mondom én, hogy szent ital a bor.

Hogyha jól berúgunk, szívünk feltámad:

hódítók kölesét nem ette Po-ji,

Jen Huj is gyakorta nyelt üres nyálat,

de inni akkor is mindig szerettek.

A hiú dicsőség mit is használhat?

Rákollót mártok arany italba,

tündérsziget-dombok borseprős tálak.

Jó borral rúgjunk be hát a toronyban,

dicsőségére a szép holdsugárnak. 

A harmadik vers korábbi változata Kosztolányi Dezső fordításában: 

Tavaszi részegség

3.versszak

Hszien-jang-ban, harmadik hóban,

lehullt virágokból lágy takaró van.

Ki búslakodhat egyedül tavasszal?

Ki mer, ha józan, szembenézni azzal?

Pénzt és nyomort és életet kimért

az Alkotónk, nem tudni, hogy miért,

de rendbehoz mindent, ki hinni bátor

és igazat szolgáltat egy pohár bor.

Mit nékem akkor földek és egek,

ágyamba bújok és nem rettegek,

végül felejtem azt is, hogy vagyok

s a boldogságom akkor a legnagyobb. 

Forrás: Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 119-123.old.