Iszogatás a Hold alatt... Li Bai, 月下独酌, 李白
月下独酌
李白 (701-762)
Yuè xià dúzhuó
Lǐ Bái
huā jiān yī hú jiǔ, dúzhuó wū xiāngqīn.
Jǔ bēi yāo míngyuè, duì yǐng chéng sān rén.
Yuè jì bù jiě yǐn, yǐng tú suí wǒ shēn.
Zàn bàn yuè jiāng yǐng, xínglè xū jí chūn.
Wǒ gē yuè páihuái, wǒ wǔ yǐng língluàn.
Xǐng shí tóng jiāohuān, zuì hòu míng fèn sàn.
Yǒng jié wúqíng yóu, xiāng qī miǎo yúnhàn
Iszogatás a Hold alatt
Li Bai (701-762)
Virágok között egy korsó borral, egyedül, társ nélkül iszogatok.
Emelem csészém a fényes Holdra, az Árnyékommal immár hárman vagyok.
A Hold persze nem iszik, az Árnyék meg szolgaként követ.
Hold által készített társam, örülnünk kéne, vidám az élet!
Énekemre a Hold tétován lép, táncomat az Árny is járja rendezetlen.
Míg józanul fennen kedélyeskedünk, három darabra esünk részegen.
Örök kötelékünk könyörtelen, találkozunk majd messzi egekben.
Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=j4dLb9g2hbY&ab_channel=qingshengzhang
A vers további három versszaka -amelyet jóval később fordítottam le- az alábbi linkre kattintva elérhető.
A vers (Egyedül boroztam a hold alatt) korábbi változata Illyés Gyula fordításában:
Holdfényben magamban iszom
Li Taj-Po
Kancsó kezemben, virágok között
jó bort magamban hörpölök.
Kancsómat a pajtás holdnak kínálom;
árnyékom a másik ívó-barátom!
Noha a hold nem emel serleget
s árnyékom is csak tétován követ,
barátaimmá ütlek titeket,
mert az öröm kora a kikelet!
Dalolok, a hold elbú, fölmerül,
táncolok, árnyékom majd hasra dül.
Ívás előtt így társul, aki él,
részegen ki-ki külön útra tér.
Így vagyok én is, amihelyt meglátom
hold-cimborám az égi láthatáron!
Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 122.
Kosztolányi Dezső fordításában:
Pityizálás a Holddal
Li Taj-Po
Boroskancsóm magamba szopogattam,
künn a virágos réten, a határban.
Kupám emelve szóltam föl a Holdhoz,
hogy küldje le árnyam s legyünk mi hárman.
Csakhogy a vén Hold nem bírt vélem inni,
az árnyam is csetlett-botlott setéten.
De ottmaradtak, mint jó cimboráim,
vigasztalgattak a tavaszi éjen.
Aztán daloltam, és a Hold vigyorgott,
táncsoltam és az árnyam bokázva forgott.
A hű komák lassan hozzám szegődtek,
végül berúgtam s elvesztettem őket.
Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 122.old.
Franyó Zoltán fordításában:
Magányos borozgatás holdvilágnál
Li Taj-Po
Viráglugasban telt kancsó ragyog-
iszom, iszom, csak jómagam vagyok.
A hold-komát pohárral invitálom-
hopp! Itt az árnyék, együtt így a három.
A hold bizony nem ért a víg csudához,
de lám, az árnyék mindent jól utánoz.
A hold kisér s az árny, e vén ravasz,
így dőzsölünk, míg tart a szép tavasz.
Ha dúdolok: a hold ütemre billeg,
ha táncolok: az árnyék frissen illeg.
Így józanul, vidáman összeférünk,
ha már berúgtam, más-más útra térünk.
Remélem, hogy maholnap mind a hárman
közönnyel bolygunk fent a fellegárban.
Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 123.old
Szerdahelyi István fordításában:
Négy vers arról, hogy egyedül boroztam a Hold alatt
Li Taj-Po
1.
Virágok közt ültem egy kancsó borral,
s egyedül kortyoltam társ hiányában.
Poharat emelve hívtam a Holdat,
s árnyékommal együtt így lettünk hárman.
Borivásra a Hold ügyefogyott volt,
és nem nyelt, csak majmolt engem az árnyam.
Így ültünk a Holddal, meg árnyékommal,
s hamar berúgtunk a vigadozásban.
Mikor énekeltem, a Hold imbolygott,
s kusza lett az árnyam, ha táncot jártam.
Amíg józan voltam, együtt mulattunk,
részegen otthagytuk egymást mindhárman.
Emlékezzünk kábult mulatásunkra,
s találkozunk majd fenn a magasságban.
Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 121.old.