落花

李商隐 (813-858)

高阁客竟去，小园花乱飞。

参差连曲陌，迢递送斜晖。

肠断未忍扫，眼穿仍欲归。

芳心向春尽，所得是沾衣。

Luòhuā

Lǐ Shāngyǐn (813-858)

Gāogé kè jìng qù, xiǎo yuán huā luàn fēi.

Cēncī lián qū mò, tiáo dìsòng xiéhuī.

Chángduàn wèi rěn sǎo, yǎn chuān réng yù guī.

Fāngxīn xiàng chūn jǐn, suǒdé shì zhān yī.

Hulló virágok

Li Shangyin (813-858)

Pavilonból vendégem végül távozott; s kiskertemben a virágok vadul hullnak.

Kanyargós ösvényen szétszórva hevernek; Nézem, ahogy a nyugvó Nap felé szállnak.

Megszakad a szívem elseperni őket; Reménykedem, hogy az ágra visszatérnek.

Szép vonzalmuk a tavasz iránt kimerült; míg rám harmat és könnyáztatta ruhám hűlt.

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=H-WeZc5SsxQ

A vers korábbi változata Weöres Sándor fordításában: 

Hulló szirmok

Li Sang-Jin

A díszteremből elment a vendég.

Megzavart szirmok, kertemen végig,

kanyargó útra ferdén peregve,

a nap hullását tánccal kisérik.

Ha elseperném - ó, hogy is tenném?

Bús nézőjüket többé se nézik. 

A szív illata, mint tavasz, elszáll,

marad egy köntös, mely könnytől fénylik. 

Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 299. old.