南州桓公九井作

殷仲文 (?-407) 东晋

四运虽鳞次，理化各有准。

独有清秋日，能使高兴尽。

景气多明远，风物自凄紧。

爽籁警幽律，哀壑叩虚牝。

岁寒无早秀，浮荣甘夙殒。

何以标贞脆，薄言寄松菌。

哲匠感萧晨，肃此尘外轸。

广筵散泛爱，逸爵纡胜引。

伊余乐好仁，惑祛吝亦泯。

猥首阿衡朝，将贻匈奴哂。

Nán zhōu huángōng jiǔ jǐng zuò

Yīn Zhòngwén (?-407) Dōngjìn

Sì yùn suī lín cì, lǐhuà gè yǒu zhǔn.

Dú yǒu qīngqiū rì, néng shǐ gāoxìng jǐn.

Jǐngqì duō míng yuǎn, fēngwù zì qī jǐn.

Shuǎng lài jǐng yōu lǜ, āi hè kòu xū pìn.

Suì hán wú zǎo xiù, fú róng gān sù yǔn.

Héyǐ biāo zhēn cuì, báo yán jìsōng jūn.

Zhé jiàng gǎn xiāo chén, sù cǐ chén wài zhěn.

Guǎng yán sàn fàn ài, yì jué yū shèng yǐn.

Yī yú yuè hǎo rén, huò qū lìn yì mǐn.

Wěi shǒu ā héng cháo, jiāng yí xiōngnú shěn.

Huan hercegnek, Nanzhou Kilenc Kútjánál írva

Yin Zhongwen (? – 407) Keleti Jin időszak

Az évszakok, mint pikkelyek követik egymást; S mind a maga rendje, szabálya szerint halad.

De csak egy tiszta, őszi napnak a sajátja; Hogy belőle magasan szárnyaló öröm fakad.

A táj lehelete fényes, messze ragyogó; Metsző szélben minden lény összébb húzza magát.

A hideg fuvolája ébreszt titkos törvényt; Sötét szurdokban verik a semmi visszhangját.

Téli dermedtségben virágozni korai; A felszínes dicsőség gyorsan elenyészik.

Mi szabja meg hát, hogy mi szilárd s mi törékeny? Fenyő és gomba példájában mutatkozik.

A bölcs mestert megérinti a hajnali csend; És megpendít porhüvelyen túli húrokat.

Pompás lakoma mellett árad a szeretet; Jó boroskupa lelkesíti a társakat.

Magam is örömöm lelem az emberségben; Oszlik zavarom, fukarságom ellen teszek.

Méltatlanul állok A-heng udvara élén; Félek, barbár hunok gúnyának tárgya leszek.

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=M9JVhUiJsoY

Ez a vers sem Tang-kori, Yin Zhongwen a Keleti Jin-dinasztia (317-420) költője volt. A verset azért fordítottam le, mert Meng Haoran korábban fordított versében, a Megmászom ősszel a Lan-hegyet, Ötödik Zhang-nak, (孟浩然《秋登兰山寄张悟》) van egy utalás ennek a versnek ezekre az írásjegyeire 清秋 - tiszta ősz.  

Yin Zhongwen (a vers költője) és a vers címében szereplő Huan Xuan (桓玄) baráti, sógori, bizalmas kapcsolatban voltak. Yin Zhongwen felesége Huan Xuan nővére volt. Amikor a Keleti Jin-dinasztia idejének vége felé Huan Xuan megalapította rövid életű Huan Chu (桓楚) államot (403), Yin Zhongwen-t Dongxing (东兴) hercegévé nevezte ki. Huan Xuan bukása és halála után Yin megpróbált behódolni a visszatérő Jin-dinasztiának, de 407-ben kivégezték összeesküvés vádjával.

阿衡 (ā héng): A versben felbukkan még A-heng neve, aki a Shang dinasztia legendás főminiszterének tiszteletbeli neve volt. Yin Zhongwen itt Huan Xuan udvarát hasonlítja ehhez az ideális nagy korhoz, önmagát pedig lealacsonyítva a legmagasabb tisztviselőnek nevezi.

九井 (jiǔ jǐng): A Kilenc Kút egy természeti képződmény volt, ahol évezredek során a hegyi patak és a vízesések kilenc sziklamélyedést, kútszerű képződményt hoztak létre. Akkoriban a természetjárás a politikai és szellemi elit kiváltsága volt, hogy megtisztítsák gondolataikat.

Fenyő és gomba: A fenyő az öröklét és rendíthetetlenség szimbóluma, míg a gomba a gyors múlandóságé.

匈奴  (xiōngnú): a hunok írásjegyei. Akkortájt Kínától északra élő barbár nép elnevezése. 

A Keleti Jin dinasztia (317–420) bukása után kezdődött el az Észak-déli dinasztiák korszaka. Liu Yu (刘裕, 363-422) az az ember, aki ezt az átmenetet véghezvitte, és lezárta a Jin-dinasztia történetét. Ő volt a korszak egyik legtehetségesebb hadvezére. Szegény sorból származott (állítólag cipőket és gyékényeket árult), de katonai zsenialitása révén felemelkedett. Amikor Huan Xuan 403-ban megszerezte a trónt, Liu Yu volt az, aki sereget gyűjtött, ellentámadást indított, és végül 404-ben szétverte Huan Xuan erőit. Ezzel – úgy tűnt – megmentette a Keleti Jin dinasztiát, visszaállította a régi császár hatalmát, de közben ő lett a birodalom tényleges ura. Hatalmas hadjáratokat vezetett északra, visszafoglalva fontos városokat (mint Luoyang és Chang'an). 420-ban megelégelte a bábjátékot, lemondatta az utolsó Jin császárt, és kikiáltotta saját dinasztiáját, a Liu Song-dinasztiát (刘宋). Ez az Észak-déli dinasztiák korszakának első déli dinasztiája (420–479). Ezzel a dinasztiával vette kezdetét az a korszak, ahol Kína tartósan kettészakadt egy déli (han kínaiak által uralt) és egy északi (többnyire nomád eredetű népek által uralt) részre.

A vers korábbi változata Bernáth István fordításában: 

Nan-Csou-ban, Csiu-Csing Hegyén Írom

Jin Csung-Ven

A négy évszak, mint négy pikkelye egy halnak, 

hatásuk mégis sorra-rendre más. 

Ezért csak a tiszta, napfényes őszben

árad ránk költői indíttatás. 

A táj fényt lehel a messzeségbe,

köröttünk minden búsan ránk figyel. 

Jajgat a patak a szurdok mélyén,

fönt szél száguld, s feketén énekel. 

Hull a virág, s megbékél a halálban,

virágzást nem tűr ez a hűvös idő. 

Van, ami múló, s van maradandó:

gondold el, milyen a gomba, s a fenyő!

Huan Hszüan, a bölcs, búsul az idővel,

Ott lakomát ad a szeretet jegyében,

kösse össze serleg a barátokat. 

S hogy együtt vidulok e társasággal, 

túnni érzem önhittségem jeleit.

Aki méltatalanul főhivatalnok,

azt a végén úgyis kinevetik.