Hegyi hajlék őszi este

Wang Wei (699-761)

Kopasz hegyeken friss eső után; Őszire vált az idő estére.

Holdfény ragyog a fenyőfák között; Köveken tiszta forrás csorog le.

Bambusz roppan, mosónő visszatér; Halászbárka elől lótusz hajlik.

Tavaszi virág maga tűnik el; Magam is elvonultan élek itt.

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=ofIh0-ew1i0&ab_channel=qingshengzhang

A vers korábbi változata Demény Ottó fordításában: 

Őszi alkony a hegyeken

Vang Vej

Eső után az elhagyott hegyen

Őszbe fordul az idő estelig. 

Holdfény ragyog a fenyvesek között, 

A köveken tiszta forrás folyik, 

Bambusz zörög, egy asszony hazatart, 

Remeg a lótusz, suhan a ladik. 

Tovatünt bár a tavasz illata

Vang Szun tán mégis elidőzhet itt. 

Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 36.old.

A vers korábbi változata Kosztolányi Dezső fordításában: 

Őszi este a hegyekben

Vang Vej

Eső után a hegy oly őszi, 

üres, kietlen, hallgatag. 

A hold a fenyves-barlangot tetőzi, 

kristály-követ görgetget a patak. 

A bambusz ifju lányokról susog,

bárkák előtt imbolygó lótuszok. 

De mégse kérdezem, hogy visszajő-e

a szép tavasz s órája perceg-e, - 

hisz itt vagy énvelem e bús időbe,

barátom, ó Barátok Hercege

Forrás: Kínai és japán költők, Sziget Könyvkiadó, Budapest, 1999. 37. old.