Hallgatom a guqin-t, Liu Zhangqing, 听弹琴, 刘长卿
听弹琴
刘长卿 (726-786)
泠泠七弦上,静听松风寒。
古调虽自爱,今人多不弹。
Tīng tánqín
Liú Zhǎngqīng (726-786)
Línglíng qī xián shàng, jìng tīng sōng fēnghán.
Gǔ diào suī zì'ài, jīn rén duō bù dàn.

Hallgatom a guqin-t
Liu Zhangqing (726-786)
Peng-zeng a hűvös dallam a hét húron,
Fenyvest fúvó szél ez, magamban hallom.
Ősi dallamát, bár magunk szeretjük,
Manapság már csak kevesen pengetjük.
Meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=N_SVCZeogBo&ab_channel=qingshengzhang
A vers korábbi változata Kosztolányi Dezső fordításában:
Lantos
Liu Csang-Csing
Milyen csodásan zeng hét, tiszta húrja-
hűs szél suhan fenyők között igy el.
Sok régi, édes dalt mond újra-újra
s rá senkisem figyel.
Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 131.old.
