Egy Yang-családbeli hölgy részére, Wei Yingwu, 送杨氏女 韦应物
送杨氏女
韦应物 (737-792)
永日方戚戚，出行复悠悠。
女子今有行，大江溯轻舟。
尔辈苦无恃，抚念益慈柔。
幼为长所育，两别泣不休。
对此结中肠，义往难复留。
自小阙内训，事姑贻我忧。
赖兹托令门，任恤庶无尤。
贫俭诚所尚，资从岂待周。
孝恭遵妇道，容止顺其猷。
别离在今晨，见尔当何秋。
居闲始自遣，临感忽难收。
归来视幼女，零泪缘缨流。
Wéi Yìngwù (737-792)
Yǒng rì fāng qī qī, chūxíng fù yōuyōu.
Nǚzǐ jīn yǒu xíng, dàjiāng sù qīngzhōu.
Ěr bèi kǔ wú shì, fǔ niàn yì cí róu.
Yòu wèi zhǎng suǒ yù, liǎng bié qì bùxiū.
Duì cǐ jié zhōng cháng, yì wǎng nàn fù liú.
Zì xiǎo quē nèi xùn, shì gū yí wǒ yōu.
Lài zī tuō lìng mén, rèn xù shù wú yóu.
Pín jiǎn chéng suǒ shàng, zī cóng qǐ dài zhōu.
Xiào gōng zūn fùdào, róngzhǐ shùn qí yóu.
Biélí zài jīn chén, jiàn ěr dāng hé qiū.
Jū xián shǐ zì qiǎn, lín gǎn hū nán shōu.
Guīlái shì yòunǚ, líng lèi yuán yīng liú.
Egy Yang-családbeli hölgy részére
Wéi Yìngwù (737-792)
Egész nap csak a szomorúság, bánat; Messze utazol, hosszan távol leszel.
A kislányomnak ma van az ő útja; Nagy folyó könnyű csónakját viszi fel.
Ti anya nélkül nőtetek, nehéz volt; Gyengéd vigaszom tele mély érzéssel.
Fiatalabbat az idősb neveli; Most mindkettőjük szeme tele könnyel.
Ezt látván csomót érzek a bensőmben; Ez a módja, haladni fáj, menned kell.
Gyerek korodtól nincs előtted példa; Anyósodnak átadlak félelemmel.
Támaszod lesz ez a nemes, új család; Bízz bennük, hiszem, hibát nem követsz el.
Szegény vagy, takarékos, ez értéked; Vagyont tőlük hogyan is várhatnál el?
Kövesd tisztelettel a női utat; A szabályokat tartsd minden tetteddel.
Ma hajnalban elválunk mi egymástól; Nővéred nézem, melyik évben hagy el?
Ó, szép életünk, magamban maradok; A búcsúzás hirtelen úgy megterhel!
Visszalép fiatal lányom, figyelem; Kalappántja mellett könnye folyik el.
Meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=U7j9EyAEiG8&ab_channel=qingshengzhang
A vers korábbi változata Kosztolányi Dezső fordításában:
Kislányomhoz, amikor férjhez adtam egy Jang-családhoz
Vej Jing-Vu
Szegény szivem egész nap oly nehéz,
itt hágysz, te kedves, itt hágysz, messze mész.
Ha férjhez adnak egy kislányt, kit ónak,
roppant vizekre fut a kicsi csónak.
...Csöpp lányka voltál, hogy meghalt anyád,
imádtalak, folyton vigyázva rád.
Nénéd nevelt, most a füledbe suttog,
egymásra rogytok, válni mégse tudtok.
Sajog az én szivem is odabent.
De menni kell tenéked, ez a rend.
...Minthogy anyátlan nőttél mardosó sok
gondban, hogyan is tiszteled Anyósod?
Jeles család ez. A hibád, ha látja,
nagylelküen bizonnyal megbocsátja.
Szégyellni, hogy szegény vagy, nincs okod,
ne is fogadj el nagy ajándékot.
Légy kedves és hű, tiszted hittel éld át,
szólj, tégy, ahogy illik, kövesd a példát.
...Ma reggel búcsuzunk, mindenki válik,
ki tudja, meddig és milyen sokáig.
Fájdalmamat, lásd, félve takarom,
de sírni kezdek, bár nem akarom,
mert árva arcocskádra a keservtül
egyszerre két nagy, fényes könnyü perdül.
Forrás: Kínai és japán költők, Sziget Könyvkiadó, Budapest, 1999. 64.old.
A vers korábbi változata Demény Ottó fordításában:
Jang asszony leányát búcsúztatva
Vej Jing-Vu
Hosszú a nap s lásd, elfog a bánat.
Búsúlunk érted, mert elhagysz minket.
Férjhez mégy, viszi a könnyű csónak
Föl a Nagy Folyón lánygyerekünket.
Ki lesz, ki óvjon, ki fogja pártod?
Bár lenne ott is, aki szeressen.
Én neveltelek, idősebb nővér,
A válás könnye ül a szememben.
Összeszorul a szivem, a torkom,
Ám eleresztelek, menned kell, kincsem.
A "Leányoknak Szóló Tanitás"-t
Nem forgathattad bár a kezedben,
De szeretettel szolgáld anyósod,
Ahogy én néked gondod viseltem.
Bizd magad rá e derék családra,
Mindened meglesz kedves körükben.
Ne adj a léha cifrálkodásra,
Légy takarékos, élj becsületben.
Szóban és tettben tudd, mi a mérték,
Aki idősebb, tartsd tiszteletben,
S ha egyedül vagy, mulass, ne bánkódj.
Lesz úgyis részed bánatban, könnyben.
Én a költő is - távoli vendég -
Nézem e lánykát s pereg a könnyem.
Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967, 203.old.