同从弟销南斋玩月忆山阴崔少府

王昌龄 (698-756)

高卧南斋时，开帷月初吐。

清辉淡水木，演漾在窗户。

苒苒几盈虚，澄澄变今古。

美人清江畔，是夜越吟苦。

千里其如何，微风吹兰杜。

Tóng cóng dì Xiāo nán zhāi wán yuè yì shānyīn Cuī shǎofǔ

Wáng Chānglíng (698-756)

Gāo wò nán zhāi shí, kāi wéi yuèchū tǔ.

Qīng huī dànshuǐ mù, yǎn yàng zài chuānghù.

Rǎn rǎn jǐ yíng xū, chéng chéng biàn jīn gǔ.

Měirén qīng jiāng pàn, shì yè yuè yín kǔ.

Qiānlǐ qí rúhé, wéifēng chuī lán dù.

Déli pavilonban Xiao unokaöcsémmel a Holdat nézzük, Cui alprefektusra gondolok Shanyinból

Wang Changling (698-756)

Magas párnámon fekszem déli pavilonban; Függönyt húzok, a hold épp csak előbukkan.

Vizek és fák elhalványulnak ragyogásában; Fénye lágy hullámokkal játszik ablakomban.

Ó, hányszor telt már meg és fogyott el titokban? És hányszor változott át jelenné a múltam?

Bölcs barátom tán egy kis folyó hajlatában; Bánatosan Yue-dalt zeng az éjszakában.

Mit számít, hogy ezer mérföld távolságra van? Ha érzem orchideák, füvek illatában?

Wang Changlingot a határmenti költeményeiről ismerni elsősorban, de ez a blogon a második vers, amely más jellegű költeményt mutat be tőle, méghozzá az őszinte barátság fontosságát, és azt a hiányt, amit sok költő írt meg abban a korban.

崔 cuī: a Cui egy vezetéknév, 崔国辅 Cui Guofu nevű költő vezetékneve, a 少府 shǎo fǔ pedig egy titulus, ami alprefektus, járásigazgató helyettes, alispáni rang körülbelül. Akkoriban Cui Guofu a mai Zhejiang területén, 山阴 shānyīn nevű helyen töltött be hivatalt, ami az egykori Yue-állam területén feküdt. A költő a holdat nézve gondol a barátjára, milyen lehet neki ott a távolban, biztosan ő is a holdat nézi, és yue-dalokat énekel, amelyekről köztudott volt, hogy yue vidékéről származó emberek, ha honvágyuk volt vagy szomorúak voltak, a saját vidékük dalait énekelték, hogy vigasztalódjanak.

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=VpXoPe72Djs