Az új menyasszony három verse, Wang Jian, 新嫁娘词三首, 王建
新嫁娘词三首
王建 (847-918)
其一
邻家人未识，床上坐堆堆。
郎来傍门户，满口索钱财。
其二
锦幛两边横，遮掩侍娘行。
遣郎铺簟席，相并拜亲情。
其三
三日入厨下，洗手作羹汤。
未谙姑食性，先遣小姑尝。
Xīn jiàniáng cí sān shǒu
Wáng Jiàn (847-918)
Qí yī
lín jiārén wèi shí, chuángshàng zuò duī duī.
Láng lái bàng ménhù, mǎnkǒu suǒ qiáncái.
Qí èr
jǐn zhàng liǎngbiān héng, zhēyǎn shì niáng xíng.
Qiǎn láng pù diàn xí, xiāng bìng bài qīnqíng.
Qí sān
sān rì rù chú xià, xǐshǒu zuò gēng tāng.
Wèi ān gū shíxìng, xiānqiǎn xiǎogū cháng.
Az új menyasszony három verse
Wang Jian (766?-830?)
1.
A szomszédokat még nem ismeri,
Összekuporodva vár az ágyon.
Ha vőlegénye végre belépne,
Tréfás legények pénzt kérnek tőle.
2.
Pompás függönyét már felhajtották,
Mint félénk szolgálólány lépeget.
Férjét küldi a bambuszszőnyegért,
Meghajolni családja elé megy.
3.
Három nap múlva a konyhában áll,
Kezet mosott, s a levest kavarja.
Nem tudja anyósa hogy' szereti,
Így sógornőjével kóstoltatja.
A vers - az ősi szokás szerinti házasságban - a nő helyzetét írja le az első három napon. Minden versszak egy-egy új napot jelent. Az ősi Kínában a lányok kiszolgáltatott helyzetben voltak a házasságot illetően. Akihez adták őket elvihette nagyon messzire, és ott egész életében a férje családját kellett szolgálnia. Voltak, akik soha többet nem látták édes szüleiket. Hogy jó helyre került-e, csak a szerencse dolga volt. A fiatal lányok állandó aggodalma és félelme volt, hogy elfogadják-e őket, megszeretik-e őket az új családban, és sokat töprengtek azon, mivel bánthatják meg az új családtagokat, elsősorban anyósukat és apósukat. Természetesen, ezt szerették volna elkerülni.
A versben az első versszak a nászéjszakát megelőző vigadalmat mutatja be, ahol szerencsekívánságok és "vörös borítékok" cseréltek gazdát. A tanárnőm szerint, amikor a vőlegény végre rászánta magát, hogy hitveséhez vonul, akkor ebben az ott tartózkodó fiatal, még nem házas legények próbálták mindenképp megakadályozni, például pénz kérésével.
A második nap a lánynak köszöntenie kellett az anyósát, apósát és azok családtagjait. Ezt általában úgy tették, hogy a férj és a friss asszonyka abba a helyiségbe vonult, ahol a vendégeket szokták fogadni, és ott leterítettek egy bambuszszőnyeget, amelyre térdepelve háromszor meghajoltak az idősebbek előtt.
A harmadik napon pedig főznie kellett az anyósának. Ha rosszul főzött, az későbbiekben gondot jelenthetett a kapcsolatukban, ezért az okos asszony a sógornőjével kóstoltatta meg a levest, hogy minél jobban megfeleljen az anyósa ízlésének.
A harmadik versszak meghallgatható: