Az eltávozott lélek története, Chen Xuanyou, 《离魂记》陈玄祐

Az eltávozott lélek története 《离魂记》Lí hún jì

Írta: 陈玄祐 Chén Xuányòu (Tang-kori író) 690 körül (az íróról nem tudni semmit).

Ez a novella volt az alapja a későbbi Yuan-korban íródott 《倩女离魂》drámának (körülbelüli fordítás: Qin-hölgy lelke eltávozik).

(Ahonnan hallottam a történetről: Vang Si-Fu, A nyugati szoba, Jegyzetek, 257.old.)

A lenti szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E7%A6%BB%E9%AD%82%E8%AE%B0/2489751

Főszereplők:

Nő: 张倩娘 Zhāng Qiànniáng, aki Qinghe-ből származik (清河)

A nő apja: 张镒 Zhāng Yì

Férfi: 王宙 Wáng Zhòu, aki Taiyuan-ból származik (太原)

离魂记

天授三年，清河张镒，因官家于衡州。性简静，寡知友。无子，有女二人。其长早亡；幼女倩娘，端妍绝伦。镒外甥太原王宙，幼聪悟，美容范。

镒常器重，每曰："他时当以倩娘妻之。"后各长成。宙与倩娘常私感想于寤寐，家人莫知其状。后有宾寮之选者求之，镒许焉。女闻而郁抑；宙亦深huì恚恨。托以当调，请赴京，止之不可，遂厚遣之。宙阴恨悲恸，决别上船。日暮，至山郭数里。夜方半，宙不寐，忽闻岸上有一人，行声甚速，须臾至船。问之，乃倩娘徒行xiǎn跣足而至。宙惊喜发狂，执手问其从来。泣曰："君厚意如此，寝食相感。今将夺我此志，又知君深情不易，思将杀身奉报，是以亡命来奔。"宙非意所望，欣跃特甚。遂匿倩娘于船，连夜遁去。

倍道兼行，数月至蜀。凡五年，生两子，与镒绝信。其妻常思父母，涕泣言曰："吾曩日不能相负，弃大义而来奔君。向今五年，恩慈间阻。覆载之下，胡颜独存也？"宙哀之，曰："将归，无苦。"遂俱归衡州。

既至，宙独身先镒家，首谢其事。镒曰："倩娘病在闺中数年，何其诡说也！"宙曰："见在舟中！"镒大惊，促使人验之。果见倩娘在船中，颜色怡畅，讯使者曰："大人安否？"家人异之，疾走报镒。室中女闻，喜而起，饰妆更衣，笑而不语，出与相迎，xī翕然而合为一体，其衣裳皆重。其家以事不正，秘之。惟亲戚间有潜知之者。后四十年间，夫妻皆丧。二男并孝廉擢第，至丞尉。

玄祐少常闻此说，而多异同，或谓其虚。大历末，遇莱芜县令张仲规，因备述其本末。镒则仲规堂叔祖，而说极备悉，故记之。

Lí hún jì

Tiānshòu sān nián, Qīnghé Zhāng Yì, yīn guān jiā yú Héngzhōu. Xìng jiǎn jìng, guǎ zhī yǒu. Wú zǐ, yǒu nǚ èr rén. Qí zhǎng zǎo wáng; yòunǚ Qiànniáng, duān yán juélún. Yì wàishēng Tàiyuán Wáng Zhòu, yòu cōng wù, měiróng fàn.Yì cháng qìzhòng, měi yuē:"Tā shí dāng yǐ Qiànniáng qī zhī." Hòu gè zhǎng chéng. Zhòu yǔ Qiànniáng cháng sī gǎnxiǎng yú wù mèi, jiārén mò zhī qí zhuàng. Hòu yǒu bīn liáo zhī xuǎn zhě qiú zhī, yì xǔ yān. Nǚ wén ér yù yì; zhòu yì shēn huì huì hèn.Tuō yǐ dāng diào, qǐng fù Jīng, zhǐ zhī bùkě, suì hòu qiǎn zhī. Zhòu yīn hèn bēitòng, jué bié shàng chuán. Rìmù, zhì shān guō shù lǐ. Yè fāng bàn, zhòu bù mèi, hū wén ànshàng yǒu yīrén, xíng shēng shèn sù, xūyú zhì chuán. Wèn zhī, nǎi qiàn niáng tú xíng xiǎn xiǎn zú ér zhì. Zhòu jīngxǐ fākuáng, zhí shǒu wèn qí cónglái. Qì yuē:"Jūn hòuyì rúcǐ, qǐnshí xiàng gǎn. Jīn jiāng duó wǒ cǐ zhì, yòu zhī jūn shēnqíng bùyì, sī jiāng shāshēn fèng bào, shì yǐ wángmìng lái bēn." Zhòu fēi yì suǒwàng, xīn yuè tè shèn. Suì nì Qiànniáng yú chuán, liányè dùn qù.Bèi dào jiānxíng, shù yuè zhì shǔ. Fán wǔ nián, shēng liǎng zǐ, yǔ yì jué xìn. Qí qī cháng sī fùmǔ, tì qì yán yuē:"Wú nǎng rì bùnéng xiāng fù, qì dàyì ér lái bēn jūn. Xiàng jīn wǔ nián, ēncí jiān zǔ. Fù zài zhī xià, hú yán dú cún yě?" Zhòu āi zhī, yuē:"Jiāng guī, wú kǔ." Suì jù guī Héngzhōu.Jì zhì, zhòu dúshēn xiān yì jiā, shǒu xiè qí shì. Yì yuē:"Qiànniáng bìng zài guī zhōng shù nián, héqí guǐ shuō yě!" Zhòu yuē:"Jiàn zài zhōu zhōng!" Yì dà jīng, cùshǐ rén yàn zhī. Guǒ jiàn qiàn niáng zài chuán zhōng, yánsè yí chàng, xùn shǐzhě yuē:"Dàrén ānfǒu?" Jiārén yì zhī, jízǒu bào yì. Shì zhōng nǚ wén, xǐ ér qǐ, shì zhuāng gēngyī, xiào ér bù yǔ, chū yǔ xiāng yíng,xī xī rán'ér hé wéi yītǐ, qí yīshang jiē zhòng. Qí jiā yǐ shì bùzhèng, mì zhī. Wéi qīnqī jiān yǒu qián zhīzhī zhě. Hòu sìshí niánjiān, fūqī jiē sàng. Èrnán bìng xiào lián zhuó dì, zhì chéng wèi.Xuán yòu shǎo cháng wén cǐ shuō, ér duō yìtóng, huò wèi qí xū. Dàlì mò, yù Láiwú xiàn lìng Zhāng Zhòngguī, yīn bèishù qí běnmò. Yì zé Zhòng Guī táng shūzǔ, ér shuō jí bèi xī, gù jì zhī.

Az eltávozott lélek története

Tianshou (690-692) harmadik évében, a qinghe-i Zhang Yi-t kinevezték tisztviselőnek Hengzhou-ba. Egyszerű és kedves ember volt, nem volt sok barátja. Fiai nem születtek, csak két lánya, a nagyobbik korábban meghalt, a fiatalabbat Qianniang-nak hívták. Rendkívül szép lány volt. Yi-nek volt egy unokaöccse, a taiyuan-i Wang Zhou, aki már fiatalon is kivételesen okos és jóképű fiú volt. Mivel Yi nagyra becsülte őt, gyakran mondogatta neki: "A jövőben hozzád fogom adni Qianniang-ot". Így nőttek fel. Zhou és Qianniang gyakran gondoltak titokban ébren és álmukban is az apai ígéretre, de a családjukban senki nem tudott erről.

Később egy császári udvar által ajánlott férfi kérte meg Yi-től a lánya kezét, és ő beleegyezett. Amikor a lány meghallotta a hírt, belebetegedett, Zhou pedig rettenetesen dühös lett. Yi – azzal az ürüggyel, hogy áthelyezik – megkérte, hogy a fiú menjen Pekingbe; mivel Zhou nem tudta megakadályozni a frigyet, nagylelkűen beleegyezett abba, hogy elutazik. Neheztelve és bánattal telin hajóra szállt, és alkonyatkor már több mérföldre volt egykori kedvese otthonától. Éjfélre járt, Zhou nem tudott aludni, a hajón álldogált, amikor hirtelen nagyon gyors léptek zaját hallotta a part felől. Megkérdezte ki az, mire kiderült, hogy Qianniang jött utána mezítláb. Zhou nagyon meglepődött, másrészt annyira boldog volt, hogy majd beleőrült. Megfogta a lány kezét mire az ezt mondta: "Uram, olyan sokat jelentesz a számomra, hálás vagyok kedvességedért. Tudom, hogy Uram nem könnyen szeret ilyen mélyen, ezért hajlandó vagyok feláldozni az életemet, hogy viszonozzam ezt, ezért inkább megszöktem otthonról." Zhou nagyon boldog volt, fogta, és elrejtette Qianniang-ot a hajón, és az éjszaka folyamán gyorsan elhajózott. Több hónapig utazott, kétszer olyan gyorsan, mint eredetileg gondolta, hogy minél előbb partra szállhassanak.

Öt év után, a felesége két fiút szült neki, de a felesége apjával egyáltalán nem tartották kapcsolatot. Qianniang viszont gyakran gondolt a szüleire és sírva mondogatta: "A múltban nem árultalak el, feladtam addigi szép életemet. Az elmúlt öt évben -az élet viszontagságai közepette- szüleimet nem láthattam. Hogyan is maradhattam életben ilyen magányosan?" Zhou megsajnálta és azt mondta: "Visszatérünk, ne félj", majd ezután mindannyian visszamentek Hengzhou-ba.

Amikor hazatértek, Zhou egyedül ment apósa, Yi házához, és bevallotta korábbi hibájukat, majd köszönetet mondott a feleségéért. Yi viszont felháborodott:

"Qianniang évek óta betegen fekszik a szobájában. Hogy mondhatsz ilyen hazugságot?"

Zhou ekkor ezt válaszolta:

"Menj és nézd meg őt, ott ül a csónakban!"

Yi megdöbbent, és kért valakit, hogy menjen, nézze meg, tényleg a lánya van-e a csónakban. Ahogy várható volt, Qianniang volt a csónakban, és nagyon boldognak tűnt. Megkérdezte a hírvívőt:

"Hogy van az apám?" A családtagok nagyon meglepődtek, és siettek Yi-hez a hírrel.

Amikor a betegen fekvő nő meghallotta ezt, örömében felkelt, kisminkelte magát, átöltözött, elmosolyodott, de nem szólt senkihez egy szót sem, kiment, hogy üdvözölje őt. Ahogy a két nő közeledett egymáshoz, mellük összeért, eggyé forrtak. Kicsivel később már csak annyit lehetett észrevenni, hogy két ruha került Qianniang-ra.

A család titokban tartotta ezt a dolgot. Úgy gondolta, hogy ami történt, az nem volt helyes, csupán néhányan tudtak róla.

A következő negyven év alatt a férj és a feleség is mind meghaltak. A fiaik előkelő rangot kaptak, kancellárok lettek.

Fiatal koromban gyakran hallottam ezt a történetet, de mivel sok volt benne az ellentmondás, hamisnak tartottam. A Dali-korszak (766-779) végén találkoztam Zhang Zhonggui-val, Laiwu megye bírájával, aki újra elmesélte nekem az egész történetet. Én Zhang Zhonggui nagybátyja vagyok, tudom, hogy megbízható, ezért lejegyeztem a történetet.