A Nyugati-hegy remetéjét kerestem, de nem találkoztunk Qiu Wei 寻西山隐者不遇 丘为
寻西山隐者不遇
丘为 (694-789?)
绝顶一茅茨，直上三十里。
扣关无僮仆，窥室唯案几。
若非巾柴车，应是钓秋水。
差池不相见，黾勉空仰止。
草色新雨中，松声晚窗里。
及兹契幽绝，自足荡心耳。
虽无宾主意，颇得清净理。
兴尽方下山，何必待之子。
Xún xīshān yǐn zhě bùyù
Qiū Wèi
juédǐng yī máo cí, zhíshàng sānshí lǐ.
Kòu guān wú tóng pū, kuī shì wéi àn jǐ.
Ruòfēi jīn chái chē, yīng shì diào qiūshuǐ.
Chāchí bù xiāng jiàn, miǎn miǎn kōng yǎng zhǐ.
Cǎosè xīn yǔzhōng, sōng shēng wǎn chuāng lǐ.
Jí zī qì yōu jué, zìzú dàng xīn'ěr.
Suī wú bīn zhǔyì, pǒ dé qīngjìng lǐ.
Xìng jǐn fāng xiàshān, hébì dài zhīzǐ.
A Nyugati-hegy remetéjét kerestem, de nem találkoztunk
Qiu Wei (694-789?)
A hegycsúcson nádfedeles kunyhó, Fel, egyenesen harminc mérföldet.
Bekopogok, nem nyit ajtót szolga, "Csak a padok" - szobádba belesek.
Ha nem elkendőzött szekéren jársz, Akkor tán horgászol őszi vízen.
Véletlenül elkerültük egymást, Küzdök, hogy elmémet kiürítsem.
A fű színe a friss esőtől dús, Fenyő susog az ablakban, este.
Csendben vagyok, a tájjal egy leszek, Szívem megtisztul a hangok által.
Bár nincs itt vendég, se házigazda, Azért sikerült békére lelnem.
A hegyről lemegyek, eluntam már, Rá várni miért is kellene nekem?
Meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=Mm0roaxU1dI&ab_channel=qingshengzhang
A vers korábbi változata Kosztolányi Dezső fordításában:
Füstbe ment látogatás egy remeténél
Csiu Vej
Tiz mérföldet jártam meg én serényen,
amíg a hegyre, a kunyhódig értem.
Kopogtam ott, egy hang se szólt, marasztalt.
Kamrádba néztem a zsámolyt, az asztalt.
Talán halásztál künn az őszi, krisztály
tavakba vagy ernyős hintón kocsiztál.
Fájt egy kicsit, hogy otthon nem talállak,
ám kósza lelkem megpihent tenálad,
a buja, nedves fű zsendülve nőtt,
fenyők daloltak ablakod előtt.
Mindazt, mit láttam, hallottam, szelíden
magamba fogtam, elcsitult a szívem.
Nem volt se vendég itt, se házigazda,
de láttalak, nincs is okom panaszra.
Így hát lementem a sziklákon át.
Mért vártalak is volna már tovább?
Forrás: Kínai és japán költők, Sziget Könyvkiadó, Budapest, 1999. 45. old.