A jádekő sértetlen visszajuttatása Zhao államba, 完璧归赵

Ezt az idiómát a HSK 6下 tankönyvben találtam, a 59.oldalon. A mai Kínában akkor használják, amikor valamit kölcsönkérnek a másiktól. Ez a mondás garantálja, hogy biztosan vissza fogják adni az elkért dolgot tulajdonosnak. Számomra a "követ" fontosságáról beszél elsősorban ez a történet. A régi időkben, de ma is, a követek nagyon fontos diplomácia szerepet töltenek be. Egy okos, diplomatikus követ nagyon sokat tud tenni az országa érdekében. Erről is szól a "A jádekő sértetlen visszajuttatása Zhao államba" idióma.

完璧归赵

战国后期， 秦国最强。 秦王得知赵国得到一块叫和氏璧地宝玉， 传话给赵王， 说愿用十五座城换和氏璧。 赵王左右为难， 不知如何答复秦王: 答应吧， 怕上当受骗 -------- 给了和氏璧， 拿不到城; 不答应吧， 又怕得罪秦国。 于是， 赶忙召集大臣商议对策。

大臣们也没有好办法。 有人提议， 蔺相如见多识广， 有勇有某， 可以听听他怎么说。 赵王请来了蔺相如， 并亲自向他请教。 蔺相如说：

-秦强赵弱， 凭实力， 我们不答应不行; 秦以十五座城换一块玉， 也算慷慨， 并未亏待赵国， 若不答应， 过错在赵; 若将和氏璧送去， 秦不交出城来， 那么错就在秦了， 因此我们只有送和氏璧。

赵王说：

-那就请先生即可动身前去磋商。

蔺相如说：

-大王派我去， 是我的荣幸。 此去秦国， 秦若是交了城， 我便把璧留下; 不交城， 我一定完璧归赵。

蔺相如带着和氏璧到了秦国， 转达了赵王地问候， 把玉献给了秦王。 秦王对着和氏璧左看右看， 爱不释手。 蔺相如等了半天不见秦王提换城之事， 心想果然是个圈套， 可璧在秦王手里， 怎么把璧拿回来呢？ 左思右想之后， 他对秦王说：

-这璧有点儿小毛病， 请大王把璧归还于我， 我指给大王看。

秦王把璧递给蔺相如。 蔺相如从容地站在殿中央， 手抱和氏璧说：

-大王派人到赵国， 说用十五座城换赵国的璧。 赵王派我将璧送来。 可大王您好像并没有兑现的诚意。 如今璧在我手里， 想不交城拿走璧， 那是妄想。

蔺相如发誓， 如若逼他， 就将自己的头和璧一起撞碎在柱子上， 秦王看到的将是他的尸体和破碎的玉。 秦王连忙说:

-别误会， 我怎么会撒谎呢？

忙命大臣拿出地图， 把十五座城指给蔺相如看。 蔺相如还是不敢相信秦王， 说：

赵王送璧之前， 举行了隆重的仪式： 沐浴更衣， 戒掉荤腥， 只吃素食， 以示庄严。 我并非无理敢闹， 也不是冒犯大王。 大王如真心换璧， 亦请举行同样的仪式， 我才敢把璧献给您。

秦王想， 璧都到了我这儿， 我还怕她跑了不成？ 就说：

-好， 就依你。

蔺相如回到住处， 立刻派人打扮成商人的模样， 偷偷超过边境， 把璧送回了赵国， 并嘱咐身边的人， 不可泄露秘密。 五天后， 秦王率领众臣， 准备接受和氏璧。 蔺相如镇静地对秦王说：

-秦国仗着国力雄厚， 一贯霸道， 不讲信用， 声誉不好， 事情我就不一一列举了， 今天， 我怕大王您不履行承诺， 已经把璧送回了赵国。

秦王听后大怒， 说：

-我堂堂秦王， 还会骗你不成？ 你这不是歪曲我的意思吗？

蔺相如理直气壮地说：

众所周知， 秦强赵弱。 天下只可能强国欺负弱国， 不可能弱国压迫强国。 大王真要那块璧的话， 不要光口头说， 请先把十五座城割让给赵国， 赵得到十五座城， 绝不敢不把璧交出来。

秦王听蔺相如说得在理， 只得装出一副高姿态说：

-不就是一块玉嘛， 秦赵两国不能为这点儿小事闹出隔阂， 再起争端。

蔺相如归赵以后， 秦国再也没有提过以城换玉的事情。

Wánbìguīzhào

Zhànguó hòuqí, qín guó zuì qiáng. Qínwáng dé zhī zhào guó dédào yīkuài jiào hé shì bì de bǎoyù, chuánhuà gěi zhào wáng, shuō yuàn yòng shíwǔ zuò chéng huàn hé shì bì. Zhào wáng zuǒyòu wéinán, bùzhī rúhé dáfù qínwáng: Dāyìng ba, pà shàngdàng shòupiàn -------- gěile hé shì bì, ná bù dào chéng; bù dāyìng ba, yòu pà dézuì qín guó. Yúshì, gǎnmáng zhàojí dàchén shāngyì duìcè.

Dàchénmen yě méiyǒu hǎo bànfǎ. Yǒurén tíyì, lìnxiāngrú jiàn duō shì guǎng, yǒu yǒng yǒu mǒu, kěyǐ tīng tīng tā zěnme shuō. Zhào wáng qǐng láile lìnxiāngrú, bìng qīnzì xiàng tā qǐngjiào. Lìnxiāngrú shuō:

- Qín qiáng zhào ruò, píng shílì, wǒmen bù dāyìng bùxíng; qín yǐ shíwǔ zuò chéng huàn yīkuài yù, yě suàn kāngkǎi, bìng wèi kuīdài zhào guó, ruò bù dāyìng, guòcuò zài zhào; ruò jiāng hé shì bì sòng qù, qín bù jiāo chū chéng lái, nàme cuò jiù zài qínle, yīncǐ wǒmen zhǐyǒu sòng hé shì bì.

Zhào wáng shuō:- Nà jiù qǐng xiānshēng jí kě dòngshēn qián qù cuōshāng. Lìnxiāngrú shuō:- Dàwáng pài wǒ qù, shì wǒ de róngxìng. Cǐ qù qín guó, qín ruòshì jiāole chéng, wǒ biàn bǎ bì liú xià; bù jiāo chéng, wǒ yīdìng wánbìguīzhào. Lìnxiāngrú dàizhe hé shì bì dàole qín guó, zhuǎndále zhào wáng de wènhòu, bǎ yù xiàn gěile qínwáng. Qínwáng duìzhe hé shì bì zuǒ kàn yòu kàn, àibùshìshǒu. Lìnxiāngrú děngle bàntiān bùjiàn qínwáng tí huàn chéng zhī shì, xīn xiǎng guǒrán shìgè quāntào, kě bì zài qínwáng shǒu lǐ, zěnme bǎ bì ná huílái ne? Zuǒsī yòu xiǎng zhīhòu, tā duì qínwáng shuō: - Zhè bì yǒudiǎn er xiǎo máobìng, qǐng dàwáng bǎ bì guīhuán yú wǒ, wǒ zhǐ gěi dàwáng kàn. Qínwáng bǎ bì dì gěi lìnxiāngrú. Lìnxiāngrú cóngróng de zhàn zài diàn zhōngyāng, shǒu bào hé shì bì shuō:- Dàwáng pài rén dào zhào guó, shuō yòng shíwǔ zuò chéng huàn zhào guó de bì. Zhào wáng pài wǒ jiāng bì sòng lái. Kě dàwáng nín hǎoxiàng bìng méiyǒu duìxiàn de chéngyì. Rújīn bì zài wǒ shǒu lǐ, xiǎng bù jiāo chéng ná zǒu bì, nà shì wàngxiǎng. Lìnxiāngrú fà shì, rúruò bī tā, jiù jiāng zìjǐ de tóu hé bì yīqǐ zhuàng suì zài zhùzǐ shàng, qínwáng kàn dào de jiāng shì tā de shītǐ hé pòsuì de yù. Qínwáng liánmáng shuō:Bié wùhuì, wǒ zěnme huì sāhuǎng ne?Máng mìng dàchén ná chū dìtú, bǎ shíwǔ zuò chéng zhǐ gěi lìnxiāngrú kàn. Lìnxiāngrú háishì bù gǎn xiāngxìn qínwáng, shuō:Zhào wáng sòng bì zhīqián, jǔxíngle lóngzhòng de yíshì: Mùyù gēngyī, jiè diào hūnxīng, zhǐ chī sùshí, yǐ shì zhuāngyán. Wǒ bìngfēi wúlǐ gǎn nào, yě bùshì màofàn dàwáng. Dàwáng rú zhēnxīn huàn bì, yì qǐng jǔxíng tóngyàng de yíshì, wǒ cái gǎn bǎ bì xiàn gěi nín. Qínwáng xiǎng, bì dōu dàole wǒ zhè'er, wǒ hái pà tā pǎo liǎo bùchéng? Jiù shuō:- Hǎo, jiù yī nǐ. Lìnxiāngrú huí dào zhùchù, lìkè pài rén dǎbàn chéng shāngrén de múyàng, tōutōu chāoguò biānjìng, bǎ bì sòng huíle zhào guó, bìng zhǔfù shēnbiān de rén, bùkě xièlòu mìmì. Wǔ tiānhòu, qínwáng shuàilǐng zhòng chén, zhǔnbèi jiēshòu hé shì bì. Lìnxiāngrú zhènjìng dì duì qínwáng shuō:- Qín guó zhàngzhe guólì xiónghòu, yīguàn bàdào, bù jiǎng xìnyòng, shēngyù bù hǎo, shìqíng wǒ jiù bù yīyī lièjǔle, jīntiān, wǒ pà dàwáng nín bù lǚ háng chéngnuò, yǐjīng bǎ bì sòng huíle zhào guó. Qínwáng tīng hòu dà nù, shuō:- Wǒ tángtáng qínwáng, hái huì piàn nǐ bùchéng? Nǐ zhè bùshì wāiqū wǒ de yìsi ma?Lìnxiāngrú lǐzhíqìzhuàng de shuō:Zhòngsuǒzhōuzhī, qín qiáng zhào ruò. Tiānxià zhǐ kěnéng qiángguó qīfù ruò guó, bù kěnéng ruò guó yāpò qiángguó. Dàwáng zhēn yào nà kuài bì dehuà, bùyào guāng kǒutóu shuō, qǐng xiān bǎ shíwǔ zuò chéng gēràng gěi zhào guó, zhào dédào shíwǔ zuò chéng, jué bù gǎn bù bǎ bì jiāo chūlái. Qínwáng tīng lìnxiāngrú shuō dé zài lǐ, zhǐdé zhuāng chū yī fù gāozītài shuō:- Bù jiùshì yīkuài yù ma, qín zhào liǎng guó bùnéng wéi zhè diǎn er xiǎoshì nào chū géhé, zàiqǐ zhēngduān. Lìnxiāngrú guī zhào yǐhòu, qín guó zài yě méiyǒu tíguò yǐ chéng huàn yù de shìqíng.

A jádekő sértetlen visszajuttatása Zhao államba

A Hadakozó fejedelemségek korának vége felé (i.e.200 körül) Qin állam volt a leghatalmasabb. Amikor a Qin királya tudomást szerzett arról, hogy Zhao állam birtokába került egy értékes drágakő, az úgynevezett "He jádéja" (Heshibi), üzenetet küldött Zhao uralkodójának, felajánlva, hogy tizenöt várost ad cserébe érte.

Zhao királya nehéz döntés előtt állt, és bizonytalan volt a válaszlépést illetően: ha beleegyezik, attól tartott, hogy becsapják – vagyis átadja a jádét anélkül, hogy cserébe megkapná a városokat –, ám ha visszautasítja az ajánlatot, azzal magára vonhatja Qin haragját. Sürgősen összehívta minisztereit, hogy stratégiát dolgozzanak ki.

A minisztereknek nem volt jó ötletük. Valaki azt javasolta, kérjék ki Lin Xiangru véleményét, mivel ő nagy tudású, bátor és találékony ember hírében állt. Zhao királya magához hívatta Lin Xiangrut, és személyesen kérte ki a tanácsát. Lin Xiangru így szólt:

-Qin erős, Zhao pedig gyenge; az erőviszonyok közötti különbség miatt egyszerűen nem utasíthatjuk vissza az ajánlatot. Qin ajánlata – tizenöt város egyetlen jádekőért – bőkezű, és nem károsítja meg Zhaót; a visszautasítással mi kerülnénk kedvezőtlen helyzetbe, és minket terhelne a felelősség. Ha azonban elküldjük a jádét, és Qin mégsem adja át a városokat, a felelősség őket terheli majd. Ezért az egyetlen járható út, ha elküldjük a jádét.

Zhao király így szólt:

– Akkor arra kérlek, uram, azonnal indulj, és tárgyalj az ügyben!

Lin Xiangru így felelt:

– Megtiszteltetés számomra, hogy Felséged engem választott erre a küldetésre. Amint megérkezem Qinbe: ha átadják a városokat, ott hagyom a jádekorongot; ha pedig nem, sértetlenül visszahozom Zhao országába.

Lin Xiangru a He-féle jádekoronggal megérkezett Qinbe, tolmácsolta Zhao királyának üdvözletét, és átnyújtotta a drágakövet Qin királyának.

Qin királya minden oldalról megvizsgálta a korongot, és annyira elragadtatta a szépsége, hogy alig bírta letenni. Lin Xiangru sokáig várakozott, ám Qin királya nem hozta szóba a városokért történő cserét. Lin Xiangru tehát úgy gondolta, hogy csapdáról van szó, és azon töprengett, hogyan szerezhetné vissza a korongot, amely immár a király kezében volt. Miután átgondolta a helyzetet, így szólt a királyhoz:

– Egy apró hiba található a korongon; kérem, adja vissza, hogy megmutathassam felségednek.

Qin királya átadta a korongot Lin Xiangrunak. Lin Xiangru nyugodtan állt a csarnok közepén, kezében a jádekoronggal, és így szólt:

– Felséged követet küldött Zhao országába, hogy tizenöt városért elcseréli a jádekorongot. Zhao királya engem küldött el, hogy átadjam azt. Ám úgy tűnik, felségedből hiányzik az őszinte szándék a megállapodás betartására. Most, hogy a korong ismét az én kezemben van, minden kísérlet arra, hogy a városok átadása nélkül szerezzék meg a követ, puszta ábrándkép csupán.

Lin Xiangru megesküdött: ha kényszerhelyzetbe hozzák, fejét és a korongot is egy oszlophoz veri; Qin királya pedig nem lát majd mást, csak az ő holttestét és a széttört jádét. Qin királya sietve így szólt:

– Ne értsen félre! Hogyan is hazudhatnék?

Sietve megparancsolta minisztereinek, hogy hozzanak elő egy térképet, és mutassák meg a tizenöt várost Lin Xiangrunak.

Azonban Lin Xiangru továbbra sem bízott Qin királyában, ezért így szólt:

– Mielőtt Zhao királya elküldte volna a jádekorongot, ünnepélyes szertartást végzett: megfürdött, tiszta ruhát öltött, és tartózkodott a húsfogyasztástól, hogy kifejezze tiszteletét. Nem áll szándékomban ésszerűtlennek vagy tiszteletlennek mutatkozni felségeddel szemben. Ha Felséged valóban hajlandó elcserélni a városokat a jádéért, arra kérem, tartsa meg ugyanezt a szertartást; csak akkor merem majd átnyújtani Önnek a korongot.

Qin királya így gondolkodott magában: "A jáde már a kezemben van; aligha csúszhat ki a markomból". Így válaszolt:

– Rendben, beleegyezem.

Szállására visszatérve Lin Xiangru azonnal megbízott egy bizalmas szolgát – akit kereskedőnek öltöztetett –, hogy titokban lépje át a határt és vigye vissza a jádét Zhaóba, szigorúan meghagyva neki, hogy tartsa titokban az ügyet. Öt nappal később Qin királya, miniszterei kíséretében készen állt arra, hogy átvegye He jádéját. Lin Xiangru nyugodtan ezt mondta a királynak:

– Hatalmas erejére támaszkodva Qin állama gyakran viselkedett zsarnoki módon és szegte meg a szavát; híre rossz – nem szükséges felsorolnom az egyes eseteket. Attól tartva, hogy felséged esetleg nem tartja be a megállapodást, már visszaküldtem a jádét Zhaóba.

Ennek hallatán Qin királya dühbe gurult, és így szólt:

-Vajon én, Qin hatalmas királya, valóban becsapnám önt? Talán ön értelmezte félre a szavaimat?"

Lin Xiangru magabiztosan felelt:

-Köztudott, hogy Qin erős, Zhao pedig gyenge. E világon az erős országok sanyargatják a gyengéket; a gyenge országok nem nyomják el az erőseket. Ha felséged valóban vágyik a jádekorongra, ne csak beszéljen róla – előbb engedje át a tizenöt várost Zhaónak. Amint Zhaóhoz kerül a tizenöt város, hogy is mernénk nem átadni a jádét?

Mivel Qin királya megalapozottnak találta Lin Xiangru érvelését, nem volt más választása, mint nagyvonalúságot színlelve így szólni:

-Végtére is csak egy darab jádéről van szó. Nem volna helyes, ha Qin és Zhao között egy ilyen apróság éket verne, vagy újra viszályt szítana.

Miután Lin Xiangru visszatért Zhaóba, Qin állama soha többé nem hozta szóba a városok és a jáde cseréjére vonatkozó ajánlatot.