Nemrég tértem haza Firenzéből, és tanárnőm mondta, egy kortárs kínai írónak van egy novellája az 1920-as évek Firenzéjéről. Vessük össze az emlékeinket. Így hát lefordítottam Xu Zhimo, Egy éjszaka Firenzében című híres novelláját. Be kell valljam, egyáltalán nem ugyanazok az emlékeink Firenzéről.
Nem rég múlt el őszközép ünnepe, én most botlottam bele Lao She, kortárs kínai író nevébe a HSK 5-ös tankönyvben. A tananyag arról szólt, hogy az író mennyire szerette a növényeket és a természetet.
Liu Bannong nevével szintén a HSK tankönyvben találkoztam, egy példamondatban. Utánakerestem, és találomra fordítottam tőle az alábbi verset.
Lu Xun (1881-1936) nevével a kínai tankönyvben találkoztam, ahol főképp arról az oldaláról ismertették meg, hogy imádott éttermekbe járni a barátaival, és különböző ételeket enni. Nem utolsósorban inni, főképp barátjával, Yu Dafu-val, akitől már olvashattok itt a blogon egy fordítást (Ősz az öreg fővárosban). Kedvenc étterme Pekingben a Guangheju...
Yu Dafu, Ősz az öreg fővárosban, 故都的秋, 郁达夫
如果你是一颗最小的螺丝钉，你是否永远坚守在你生活的岗位上……
燕子去了，有再来的时候;杨柳枯了，有再青的时候;桃花谢了，有再开的时候。但是，聪明的，你告诉我，我们的日子为什么一去不复返呢?——是有人偷了他们吧：那是谁?又藏在何处呢?是他们自己逃走了吧：现在又到了哪里呢?
